türelmetlenség

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Második hét, második gyertya.
Emlékeztetők ezek a gyertyák.
Emlékeztetni szeretnének valamire.
Például arra, hogy minden dolog, amivel szembesülünk az életünkben, annak van helye az életünkben, még akkor is, ha nagyon nem akarjuk ezt meglátni.
Nincs olyan dolog az életünkben, ami a nagy kép viszonylatában ne lenne igazságos.
Ezt a legnehezebb befogadni, mert ha csakis a jelen életünk eseményeit figyeljük, akár ténylegesen igaz lehet az, hogy nem érdemeljük meg azt, amit kapunk, amivel együtt kell élnünk.
A mostani korban nem divatos az a szó, hogy DETERMINÁCIÓ.

Ha lehet azonnali ellentámadásba lendülve hárítják is a saját életükre nézve, sőt nagy általánosságban sem egyeztethető össze a világképükkel.
Sokkal inkább az a szabadosság jellemző, ami a türelmetlenséggel, megfontolatlansággal karöltve a pillanatnyi élvezeteknek hódol minden morális megismerési fejlődés nélkül.
Éppen ezért nagyon könnyen a materializmust tekintik irányelvüknek és a könnyedebb keleti tanok felé kanyarodnak, ahol nem alapfeltétel és nem szükséges az a morális megismerési út. ami nélkül sajnos az áramlás megszűnik.
Az emberi lélek tudatos-morális változása folyamatosságot igényel, mert ez a megismerési út már nem az atavisztikus tartalmakon alapszik.
Minden embernek szüksége van arra a lelki táplálékra, amitől a lelke ideálisan jól lakik.
Manapság ezen ideális szellemi eledel hiányában egyre kiéhezettebbek az emberi lelkek és olyan pótszerekkel akarják ezt a hiányt pótolni, ami ideig-óráig talán meg hoz is egy kis nyugalmat, de egyre többet követel ebből a hamis dolgokból, amiktől olyan függésbe kerül, hogy nem is csoda, hogy ilyen sok a depressziós ember a világon.
A fizikális egészségünk nagyon sok mindentől függ, nem csak attól, hogy egészségesen táplálkozunk, vagy yogázunk...stb, hanem attól is, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy mennyire determinált az életünk, ebbe mennyi a beleszólásunk és mennyire tud csak a pozitív hozzáállásunk befolyásolóan hatni. Ha ezek ismerete hiányában szemléljük az életünket, akkor bizony még jobban csalódhatunk, mert a sok instant (könnyed, morális-tudatos változást nem követelő) tan csak kérész életűen átfolyik rajtunk, és az igazi építő változás nem történik meg.

Ez az út nem könnyű, nem arról szól, hogy a sikereinket majd mindenki ünnepelni fogja és majd a média felkapja. Aki ezen az úton keresi az igazságot, még nagyon távol van attól, ami kor egy kis szeletét megismeri önmagának.

A második gyertya gyújtásakor a mértékletesség és a megfontoltság erényének a tudatosítása a lényeg.
Apróságnak tűnhet ez az egész, holott ezen ceremóniák sokkal többet adnak a lelkünknek, mint hinnénk.
Önmagunk megismerése a lényeg.
A magunkkal eltöltött idők alapozzák meg azt, hogy mennyire tudunk majd másokat is szeretni.
A nem nyilvános tetteink, amiket igazán önmagunkért teszünk nyugalmat és békét hoznak a lelkünkbe.
Nem gyors folyamat ez.
Ez az egyik legnagyobb hátráltató annak, aki a türelmetlensége miatt azonnali változásokat akar.
De ez sem véletlen, mert a kor jelenlegi népbutítása jól elhintette a magot.
Mindent azonnal, a legnagyobb csillogás, publicitás mellett.
Lebutított világunk gondolkodásmentessége elhiteti velünk, hogy gondolkodunk.
Olyan meditációkban veszünk részt, ahol kiüresedhetünk, holott a lényeg nem a kiüresedés, hanem éppen a jelenlét.
Aludni otthon is lehet éjszaka , de akár nappal is, ha szükséges, nem kell ezért csoportos meditációkra járni.
Advent a tudatosságot fokozza, azt a jelenlétet, amivel egyre erősebben jelen tudunk lenni azokban a nehéz pillanatainkban, amikor a régi , már nem szolgáló beidegződéseink szét akarnak szedni és ezáltal a másik emberben is keressük a hibát.
Nincs erre szükségünk már, sokkal jobb az nekünk, ha megkeressük magunkban a farkast.

Ezekkel a sorokkal kívánok még szebb, tudatosabb Adventet.

Szeretettel :

Tibor