2011. augusztus 26., péntek

kényszer

Karma.
Kényszer?...néha fogalmazhatunk így is.

Vannak helyzetek, amikor a józan ész már lezárna valamit, de valami ott legbelül kényszerít arra, hogy menjünk még tovább, nem zárhatjuk le a dolgot.

Ez a kényszerítő erő nagyon erős. Erősen tart ahhoz a megállapodáshoz, amit be kell teljesítenünk.

Sokszor feltettem az utóbbi időben magamnak azt a kérdést, hogy mit keresek én ott, ahol éppen vagyok.
Miért van az, hogy inkább otthon lennék, de még mindig valami oda vezérelt?

Amíg ez a kényszerítő erő jelen van, addig az elrendelt dolgokat teljesítjük.

Érdekes érzés az, amikor egyszer csak megszűnik ezen erő.

Legyen meg Uram a Te akaratod...mindig is mondtam, ezzel kifejezve azt, hogy nem megyek ellene annak, amivel szembesülnöm kell.

Minél tisztábban értjük ezen mondatot annál könnyebb lesz minden.

A legrosszabb az, amikor az elénk táruló dolgokat tagadjuk.
Ilyenkor szembe helyezkedünk az isteni akarattal, az isteni elrendezéssel.

Ilyenkor egyre több problémát is magunkra veszünk, egyre több dolgot fogunk nehezebbnek érezni.

De egyszer eljön az a pillanat is, amikor ez a kényszerítő erő megszűnik...egyik pillanatról a másikra azt érezzük, hogy ha akarunk megyünk, ha nem akarunk nem megyünk.

Ilyenkor a szakrális szerződéseink beteljesednek...ilyenkor fellélegzünk és a vállunkról letesszük az ólom súlyokat.


Nincsenek megjegyzések: