valamikor

Valamikor az Ember a bűneit még megbánta, a lelkiismeret kínzó gyötrelmeiben alázatot gyakorolva változni szándékozott...a méltó büntetését, amivel azonosult elfogadta.
A ma embere megmagyarázza, ideologizálja az általa elkövetett rosszat...a belső hangot elfojtva keres egérutat...a vészharang kongása megszokottá válik benne és üres tekintettel "éli" az életét, miközben meg van győződve róla, hogy sebezhetetlen.

ui:...persze a ma embere között is vannak kivételek:)

quinta essencia

süss fel Nap

Krisztus fénye ragyogja be a Lelkedet és a Szívedet!

A sötétséget váltsa fel a Fény az Emberek Lelkében és Szívében!

Süssön fel a Nap és éltessen bennünket, hogy felfedezzük értékeinket és ne hasonlítgassuk máshoz magunkat...hiszen mindannyian egyek vagyunk ott legbelül és Istennek egy teljesen egyéni aspektusaiként jöttünk erre a világra.





A szétválasztottság illúziója még nagyon sok emberben hoz bút és bánatot...esetleg haragot, ami a háborúkhoz vezetett.

Bármilyen propaganda, ami a szétválasztottságot erősíti az nem szolgálja az Emberiséget.
Még akkor sem, ha az ideiglenesen igaznak tűnik.

Az egész emberiség egy Nagy Család.

Ez a Nagy Család csak akkor fog élettel és szeretettel egységet alkotni, ha a kis családok összetartanak( nem a különbséget erősítve).

Persze ehhez egyénenként kell nagy tisztítást végeznünk magunkban és akinek már jobban megy, annak ildomos a példát mutatnia.
Soha nem lehet elvárni egy önmagát egyáltalán nem ismerő embertől azt, hogy változzon meg egyik pillanatról a másikra.
Nem is fog, mert nem is tud...addig, amíg csak az ujjunkkal mutogatunk rá és azt állítjuk, hogy ő milyen semmirekellő és mi meg már milyen sokat változtunk.

Ez a mentalitás az, ami miatt itt tartunk, ahol tartunk.

Minden a Szellemben kezdődik el és minden csak akkor fog változni, ha mi elkezdjük rendezni belül magunkat és színt vallunk magunk előtt.

Ha ez nincs meg, akkor nem várhatunk el semmit, mert még magunk sem látjuk a fától az erdőt.

Ezért is fontos, hogy süssön fel a Nap a Lelkünkben, a Szívünkben.

Ez a fény, ez a Nap Krisztus.

Bármennyire is nehéz ezt elfogadni, bármennyire is visszatartanak az elfogadásától a régi beidegződéseink, ez nem változtat azon, hogy a Megváltás nélkül nincs ideális változás.

A Megváltás igazi értelme az, hogy mindent felül írhassunk, ami már nem szolgál minket.
Krisztus a Megváltás, a Megváltó.

Krisztus a szívedben él és éltet, ha felismered.

Ha nem ismered fel, akkor is ott van a lehetőséged, hogy néha-néha bevillanjon valami abból, hogy mit is jelent az, hogy "szeresd felebarátodat, mint önmagadat!".

"Nem én, hanem Krisztus énbennem!"

gyönyörű

milyen sokan vannak a kút körül, de a kútban semmi nincs

Álldogálunk és nézegetünk a kútba...megvitatjuk nagy okosan, hogy hogyan is éljen a másik, hogyan is kellene cselekednie, miközben magunkat egyáltalán nem ismerjük. Ezek az instant dolgok nagyon mennek manapság, a gerendát nem látjuk meg a saját szemünkben, csak a szálkát a másik szemében, amiről azt állítjuk, hogy az volt az oka annak, hogy elbuktunk és az életünk vakvágányra jutott.

Nem egyszerű ez az önvizsgálat. Egyáltalán nem az. Ezért is van az, hogy hamar feladjuk és megismétlődnek ugyanazon események, ugyanazon hibák, amiktől már a falra mászunk...ilyenkor újra ujjal mutogatunk és megyünk a többiekkel a kútba nézni, amiben semmi n(s)incs. Ettől a mámortól azt hisszük, hogy kaptunk valamit, mert úgy tűnik...hirtelen erősnek érezzük magunkat, ami persze csak önámítás, mert amikor jön egy apró akadály akkor egyből kétségbe esünk. A legnagyobb tanító a félelem, a fájdalom. Persze ezt nem szereti senki, miért is szeretnénk, ami a komfort érzetünket rontja? De igazán nincs más lehetősége az emberiségnek mert amikor minden rendben van, akkor elfelejti azt, hogy ő egy teremtett valaki, elfelejti és az egóját az egekig emelve veri a mellkasát, hogy ő sérthetetlen és az egészségén nem eshet csorba. Ilyenkor jön a fájdalom és a félelem tanítómester(persze ez is a sorsfeladattól és a karmánktól is függ). Ez az igazi beavatás, amit nem adnak ingyen, mert itt minden mm-ért meg kell küzdenünk, egyre tudatosabbá válva. Ha ez nem történik meg, akkor a testünkön megjelennek a figyelmeztető jelek(vagy a környezetünkben) egyre kényszerítőbben. 

 "Minden ember kötelessége, hogy megértse a lélek útját; megértse, hogy honnan és hová." Rudolf Steiner

‎

élelmiszer

Az Ember mindig is a természettel együtt és a természetben fejlődött.
A természet és az Ember nagyon szoros kapcsolatban áll egymással.
A természetet alakító, formáló, képző erő az embert is ugyanúgy formálja, képezi.
Sajnos egyre kevesebbszer vagyunk a természetben és egyre kevesebb természetes élelmiszert eszünk, amit átdolgozott a Nap ereje, fénye.
Az Emberiség abban a nagy tévedésben él, hogy a mesterséges ételekből életet tud nyerni.
Abban a tévedésben is él, hogy úgy képzeli, hogy amit megeszünk, annak az anyagait beépíti a szervezetébe. Igazán soha nem ez történik, hanem az, hogy azon alakító, formáló és képző erőket veszi magához( az étel(anyag) legyőzése által), amiből később az anyagot(a saját testét ) felépíti.
Ez teljesen ellentétes azzal, ami manapság köztudott.
A saját élettevékenységünkhöz így nyerünk erőt...olyan erőt, ami abban a táplálékban van, amit megeszünk, amit áthatott, formált, képzett a Nap ereje, a hő...fény...víz...levegő.
Az Ember nem egy mechanikus gépezet, amibe élettelen alkatrészeket rakhatunk kényünkre kedvünkre és attól majd helyre áll.
Ez a materializmus nagy tévedése.
Az Ember ettől sokkal több. Az Ember legegyszerűbben test, lélek, szellem.
De inkább úgy fogalmaznék, hogy az EMBER eleven Test, ÉRZŐ Lélek, és a változással( FÖLD FEJLŐDÉSÉVEL, ÁTSZELLEMESEDÉSÉVEL) együtt haladó(megismerésre hajlamos) Szellem.

önzőség

Ha azért adok, mert elvárom, hogy kapjak érte valamit, akkor még nagyon sok szenvedés fog érni, hogy rádöbbenjek arra, hogy a helyeset és jót önmagáért kell cselekednem.
Persze a FÉLelem ezt rögtön elhessegeti, mert szerinte ha nem várom el, hogy kapjak valamit azért, amit adtam, akkor nem biztosítom be magam és minden féle bugyutasággal hiteget majd...ezt teszi jó ideje és nem engedi meg azt, hogy egyszerűen elhiggyük, hogy önmagunkká válva(amikor egyre jobban önmagunkká válunk) akkor a körülöttünk lévő dolgok is hozzánk idomulnak.
Ha félünk, akkor minden azt fogja mutatni...úgy rendeződik a környezetünk ami beigazolja, hogy önzőnek kell lennünk, mert mindenki önző körülöttünk...huh...talán érthető...:)

A rengeteg tévedésünk, csalódásunk, szenvedésünk és erőszakosságunk egyszer rádöbbent arra, hogy egy" kicsit" eltévedtünk.

szeptember 29 Mihály Arche ünnepe

Soha nem árt tudatosítani Mihály Arche fontosságát, aki nem más, mint a korunk vezető Szelleme, akit úgy neveznek, hogy Korszellem.

Mihály nélkül soha nem tudnánk eljutni  Krisztushoz, mivel Mihály az az Arkangyal, aki jelenleg Arche rangban(egyel magasabb rang, mint az arkangyali)van és ezáltal Ő a Föld ideiglenes régense (jelenleg, de ez mindig változik) és a Krisztusi út védelmezője, felszabadítója.
Minden próbálkozás ami őt kihagyja csak tévútra vezet és falsabbnál falsabb információkhoz juthatunk.
Ennek belátása a korunk Emberének a legfontosabb feladata, mert ez által érezheti meg Krisztus MÁSODIK eljövetelét az éteri minőségében az ÉTERtestében (nem a fizikális testében).

Ez nagyon fontos dolog, mert sokan úgy vélik, hogy a második eljövetel is FIZIKÁLIS testben fog megtörténni.
Pedig egyszer már jelen volt Krisztus fizikális testben, másodszorra már éteri testben JÖTT EL.

Már eljött?
Igen!

Eljött.
Mindenkiben ott van a lehetőség, hogy ezt megértse és ez által tudatosabbá válva meg is érezhesse a megváltás erejét, ami a legnagyobb nehézségek idején is segítségünkre van...mert a megváltás ereje határtalan.


A korunk legnagyobb csapdája az, hogy fizikális testben várják Krisztust és a Földünk javulását, megváltozását is fizikális minőségben várják és nem akarjuk tudomásul venni a DEVOLÚCIÓT, a hanyatlást, ahogy egy Ember életében is eljön az az idő, amikortól már nem ugyanannyi, vagy több sejtje születik, mint, ami elhal.
Ahogy az Ember életében is van egy ilyen fél idő, úgy a Földünk életében is van...EVOLÚCIÓ-DEVOLÚCIÓ...ez a REND.


Amíg ezen nem változtatunk, addig az anyag rabságában élve nem tudunk önmagunk és ez által a megoldásunk felé menni.


"A létbe helyezem magam
rendíthetetlenül.
Az élet ösvényén bizalommal lépkedek.

Egész élő lényemmel a szeretet ápolom.
Mindenbe reményt helyezek, amit csak csinálok,
Bizalmat ültetek gondolkodásomba,
Így élem az életemet, célomhoz ez vezet. "

  (Rudolf Steiner)



NEM ÉN, HANEM KRISZTUS ÉNBENNEM!