Valamikor az Ember a bűneit még megbánta, a lelkiismeret kínzó gyötrelmeiben alázatot gyakorolva változni szándékozott...a méltó büntetését, amivel azonosult elfogadta.
A ma embere megmagyarázza, ideologizálja az általa elkövetett rosszat...a belső hangot elfojtva keres egérutat...a vészharang kongása megszokottá válik benne és üres tekintettel "éli" az életét, miközben meg van győződve róla, hogy sebezhetetlen.
ui:...persze a ma embere között is vannak kivételek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése