2012. június 28., csütörtök

apró

video


Mi vagyok a Mindenséghez képest?
Parányi porszem.
Mégis ez a parányi porszem néha felébred és azt érzi, minden benne van. Ilyenkor sokkal közelebb kerül hozzá a távolság.
Ebben az állapotban még az idő is másképpen jár...néha meg is szűnik.
Ez az az állapot, amikor Szeretettel tudok a világra tekinteni, és az ellenségeimet kenyérrel dobom meg.
Hálás vagyok azért, hogy ezt megélhetem, hálás vagyok, mert tudom, hogy ez nem mindenki privilégiuma. Talán ezen szavaim úgy tűnnek, hogy valami magas lóról beszélek, pedig éppen a fejem hajtom meg előtted és a lábad mosom.

Hálás vagyok azért, hogy ÉLEK.
Néha nehéz ezt tudatosítani, mert a körülmények nagy erővel nyomnak az anyagba és a jól bevált kétség mocsarában fürösztenek.
Sokszor fürödtem ebben a mocsárban.
Ha kapálózok, akkor hamarabb elmerülök...ezért idővel megtanultam nyugodtabban szemlélni a körülöttem lévő KáOSZt.
Sokszor fulladtam bele...de mindig újraélesztettek, mindig jött valami sugallat, ami azt súgta:" Kelj fel!"

...és felkeltem...és mentem tapasztalatot gyűjteni. Tudom ez így van másnál is, nem nagy ügy.

Viszont az Ember egyszer eljut oda, hogy tudatosságot visz az életébe. Elkezdi figyelni a gondolatait, amitől ráeszmél az érzéseire, ami kihat a cselekedeteire.

Ez az a pont, amikortól igazán elkezdünk ÉLNI!

Mert ezidáig marionett bábúk voltunk.  

Nagyon jó érzés erre a felismerésre jutni.

Ez az az állapot, amikor azt mondhatjuk MAGunkról, hogy "jól ÉRZEM MAG(o)am".

Igen...ÉRZEM MAGam!

Mert eddig nem éreztem MAGam, mert eddig MAG(o)amon kívül voltam, eltávolodtam MAG(o)amtól.

Ebben az állapotban beköltözik a béke a lelkünkbe, a szívünkbe...pontosabba mindig is ott van, csak az árnyékok szűnnek meg, a fekete felhők, amik eltakarták a NAP sugarait.

Ilyenkor érezzük azt, hogy minden bennünk van!

Ilyenkor öleljük át a világot...de előtte önMAGunkat...és csak így tudunk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek.:)


Sok Szeretettel:

Tibor

Nincsenek megjegyzések: