most ismét...

Most ismét annyira érzem a Szeretetet. Érzem, hogy minden rendben van annak ellenére is, hogy a körülmények, ha jó mélyen belegondolnék nem ezt mutatnák.
De mint legtöbbször ez a szemléletem emelt a dolgok megítéléséből fakadó fájdalom fölé.
Mindig is a részem volt ez, gyermekkoromban már alkalmaztam, de még nem tudatosan. Sokszor volt az, hogy az egyik pillanatról a másikra felülkerekedtem a félelmeimen, a következő nap vélt fájdalmán, nehézségén.
Ilyenkor a Szeretet ölelt körül és béke költözött a Szívembe.
Szerettem ezen állapotokat, ebben a világban egy voltam a pillanattal...ilyenkor mindig azt éreztem hogy nincs baj sehol.
Minden bennünk dől el. Bennünk dől el, hogy a ránk mért sértés beköltözik a Lelkünkbe, vagy észrevesszük, hogy van lehetőségünk ezt nem magunkénak tekinteni.
Folyamatosan tanulunk. Amikor tudatosan elfogadtunk egy sarkalatos dolgot és nem hőbörögünk tovább, akkor megjelennek új Emberek az életünkben. Értékesebbek. Számunkra az értéket kezdik mutatni, olyanok Ők, akik hasonló cipőben járva már az elfogadást tartják szemük előtt nem az okolást.

Te is ilyen vagy?...ugye ilyen!:)...érezd át most, hogy a Lelkünk a messzeség ellenére is pontosan egy helye van...pontosan itt...pontosan...ott...pontosan mindenhol...pontosan a jelenben...a tér és idő nélküli világban...EGYütt.

Szeretem az Embereket.

Tudom vannak bőven hibáim és ha megsértettem valakit, akkor most bocsánatát kérem.
De úgy érzem, hogy sokkal inkább azon vagyok már, hogy a konszenzust éltessem, mint a békétlenséget, a széthúzást, mások okolását.

Annyi csodát kaptam már az Élettől, hogy egyszerűen le se tagadhatnám magam előtt sem, hogy létezik az isteni GONDVISELÉS.

Létezik!...

...hogy milyen módon?...ez mindenkinél változó, de valami közös pont mindig van...ez a közös pont az, hogy mindig akkor jelenik meg a segítség, amikor már majdnem feladtuk, amikor már az erőnk fogytán.

Hiszek!...hiszek ebben és vallom azt, hogy nincs értelme bántani magunkat, nincs értelme a másikat okolni...mert egyek vagyunk. Magunkat bántjuk, ha másokat bántunk.

Mostanra kívánkozott ki belőlem ez az írás, mostanra érett meg bennem... most hajlott meg a búzakalász, jelezvén, hogy itt az idő az aratásra.
Most egy szép zene szól a háttérben, ez a zene inspirál...könnyeket csal a szemembe, hogy kimossa a homályt a szememből, hogy még tisztábban lássam magam és a környezetemet:)...

...legyen egyre több teljes pillanatod!

Szeretettel:

Tibor