Szerettem azt a világot, mert bizalom volt bennem, a régi beidegződéseim még nem kényszerítettek (túlzottan)arra, hogy kialakítsam a védőbástyáimat, ezért könnyedebben láttam meg a másik emberben a szeretetre méltót.
Édesapám munkás illata most is itt van az emlékezetemben, ahogy megölelt és én megéreztem a hajának, fejbőrének jellegzetes bukéját.
Amikor hazaért a munkából mindig megszeretgetett.
Fura, hogy ezek a ceremóniák idővel elkoptak és egy távolodás jött létre, ami talán jogos is, mert ez az élet rendje, de így visszamenőleg jó érzés erre az időszakra gondolni és egy kicsit elidőzni az érzésben.
Azon gondolkodtam még az utóbbi időben sokat, hogy ugyan vissza tudtam-e adni neki idősebb korában azt a gondoskodást, amit ő adott nekem( a maga módján).
Azt is tudom, hogy a tőlem telhetőt megadtam és a halála előtti időszakban újra közelebb kerültünk egymáshoz.
Sokat változott ideális irányban, belátta, hogy az a keménység , amit képviselt nem igazán segíti őt, a lelkének szüksége van egy kis oldódásra, lágyulásra.
Életének utolsó napjaiban nagy fájdalmai voltak már, annyira szerettem volna , hogy ne kelljen ezt megélnie, de csak abban tudtam segíteni, hogy jelen voltam.
Imádkoztam érte.
Emlékszem az utolsó pillanatra, amikor láttam, a tekintete homályos volt már.
Éreztem, hogy nemsokára itt az ideje, hogy elhagyja ezen testét, amihez ennyire ragaszkodtam és ragaszkodott hozzá a Családom.
Köszönöm, hogy jelen vagy most is az életemben Édesapám.
Számomra nem tűntél el, csak valahogy másként vagy itt a szívemben, lelkemben.
Szeretettel gondolok rád.
Most lennél 80 éves.
A biztonság, amit felőled éreztem most már máshol van.
Az a biztonság, amit adtál nekem, amit féltem elengedni, már félelem nélkül tovaszállt.
Itt van a lelkemben, mint erő.
kb.1970 (Édesanyámmal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése