kapucni

(a képre kattintva kinagyíthatod)



A Nap éppen lemenőben, csípős hideg, már a kapucnit is a fejemre húztam.
Érett csipkebogyót ettem, néztem a víz hullámzó csillogását.
Szeretem az egyedüllétet, mert összeköt magammal és ebből merítek erőt.
Hamar sötétedik már.
Szomorúság és öröm változó érzése kísért végig a napomon.
Az orrom is meglevesesedett, egy kicsit nyom a fejem elől.
De az élet így szép.
Nagyon sajnálom azt a sok embert, aki ilyen szörnyű körülmények között távozott eme földről.
Szeretettel gondolok a hozzátartozóikra, és azokra is, akinek most fájdalmuk van és szenvednek.