Vajdahunyad vár.

Budapest 2016 01 22

Kékes ma

                                                          ...és ezt a Lányom fotózta:

mai

télben nyár

Eger határában 2015 01.12.
(a képre kattintva kinagyíthatod)

hozzáállásunk

Háború van.
A lelkekben folyik a háború, amit talán nem is tulajdonítunk annak, mert a magunkkal és másokkal vívott csatáink annyira megszokottá váltak, hogy fel sem merül bennünk ennek súlya.
Mindenkinek az életében lesz egy pillanat, amikortól ezt tudomásul veszi.
Fontos támpont lesz ez, mert az önmagunk megismerése e nélkül lehetetlen.
Persze ámítani magunkat lehetséges holmi instant sikerélményekkel, de a valós konfrontálódást kihagyni magunkkal annyit jelent, hogy egy olyan maszkot viselünk, amit elvárnak tőlünk, amit ránk erőltetett ez a világ.
A legnehezebb bevallani magunknak azokat a hazugságainkat, amiket azért tartunk fenn, mert pl. a munkahelyünkön a beosztásunk megkívánja ezt, mert ha igazán szembenéznénk magunkkal, akkor bizony rádöbbennénk, hogy ezen hazugságaink ugyanolyanok, mint ha nekünk hazudnának, de erre mégis úgy reagálunk, hogy kikérjük magunknak ezt a sérelmet.
Amikor a tudatosságunk eljut arra a pontra, hogy fontos lesz az, hogy magunknak se hazudjunk, akkor bizony ugyanazt fogjuk érezni egy magunkkal szembeni hazugságnál, mintha más hazudna nekünk.

Nehéz, egyben szép pillanatai ezek az életünknek.
Innentől egyre jobban oda fogunk figyelni, hogy mit mondunk, hogyan mondjuk.
Gyermekkoromban amikor először hazudtam szándékosan, olyan érzésem támadt utána, mintha szétszedné valami a lelkem.
Persze akkor ezt még nem értettem, csak azt éreztem, hogy valami nem stimmel.
Ez már olyan csata volt bennem, ami az alacsonyabb énem és a magasabb énem között vívódott.
Lelkiismeret-furdalásnak nevezik ezt.
Amíg ez jelen van, addig fáj a hazugság.
Az én életemben is eljött az a pillanat, amikortól ezek az érzések elkezdtek tompulni.
Egyre jobban belemosódtam a materialista világ földbe döngölő (mégis azt a látszatot keltő, hogy ez az igazi szabadság)világába, ahol Istentagadásomban egy anyaghalmaznak gondoltam magam.
Persze ezt is csak így utólag látom át, de szükséges része volt ez az életemnek.
Ebben az időben egyre jobban magába szippantott az a világ, ahol a felületesség  és a külsőségek vasszigora kényszerített olyan dolgokba, amiket ma már nem tennék meg.
Meggyőződéseim olyan hazugságokon alapultak, amik a másik embert nem vették igazán figyelembe, persze ezt megint csak utólag tudom bizonyossággal.
Ennek ellenére mindig ott volt valami bennem, ami figyelmeztetett, csak nem olyan erősen és hangosan, ahogy gyermekkoromban.
Amikor igazán szembenézünk magunkkal, azzal a sok hazugsággal, amivel eddig éltünk, kemény, fájdalmas napokkal, hónapokkal, évekkel nézünk szembe (egyénenként változóan ugyan).
De ez is egy sarkalatos pont minden ember életében.
Rudolf Steiner ezt a helyzetet a Kis küszöbőrünk találkozásának nevezi.
Tudatmódosító szerekkel ki lehet kerülni ugyan ezt a strázsát, de annak soha nem lesz jó vége, esetleg csak ideiglenesen. aminek sajnos nagyon sokan bedőlnek manapság és ezért a hozzászokás kényszerében szinte soha nem tudnak magukkal igazán szembesülni.
Ez a kikerülés pontosan olyan, mint amikor valaki koraszülötten jön a világra és önmagában nem tud életben maradni, csak külső segítséggel.
Ugyanígy kerül a szellemi világba az is, aki kikerüli a küszöbőrét és olyan illúziókba eshet, ami a lélekhez tapadva nem enged semmi érdemi konfrontálódást, csakis az instant felületességeket, amiből nagyon sok van manapság.
Aki egy kicsit is tudatosabban szemléli magát, az jól tudja, hogy minden nap meg kell vívnia a csatáit magával.
Azokkal a gondolataival, érzéseivel, cselekedeteivel, amiket már maga is un, de kényszerítő erejük akkora, hogy még mindig sarokba tudják szorítani az embert és ezáltal behódol nekik.
Apró lépésekkel lehet csak igazán az ideális felé haladni.
Nem szabad siettetni semmit, mert hamar visszaeshetünk.

Az instant gyorstalpalók szeretnék ezt az igazi szembesülést elhomályosítani, szeretnék azt éreztetni , hogy balgaság olyat hinni, hogy megszállottság van bennünk.
Pedig azok a gondolatok és érzések, amik fogva tarthatnak nem mások, mint fogva tartóink.
Nem idejét múlt gondolatok ezek, hanem valóságok. Olyan valóságok, amikkel naponta szembesülünk, csak még a tudatossági szintünk nem érett a meglátására.
A legnagyobb balgaság az, ha elhisszük, hogy a karmánk bármelyik részét is feloldhatja bennünk valaki más.
Korunk legnagyobb hazugsága ez.
Népeknek is van karmája és bizony sokszor azt éljük meg akkor, amikor igazságtalanságnak érezzük a jelenlegi helyzetet.
Nincs más megoldás arra, hogy jobbá váljon a világ, csak az, ha őszinte, tiszta szándékkal elkezdünk vágyni arra, hogy megismerjük magunkat.
Ezt a megismerést olyan tudatos, manipulatív szellemi erők gátolják, amiknek a felismerése elengedhetetlen a mostani korban.
Minél tisztábban, őszintébben keressük a bennünk lévő eddigi meghatározó tartalmainkat, annál erősebbek leszünk.
Annál jobban beigazolódik az is, hogy bármit is teszünk, annak lesz vonzata.
Olyan vonzata, amilyen a mi hozzáállásunk volt.
Sokszor elhangzik ez manapság, de az igazi mély, tudatos értelme még nem stabilizálódott az emberi lelkekben.
Amikor másokra mutatunk  valaminek az okaként, akkor ténylegesen fel kell ismernünk azt, hogy ami szemben van velünk azért van ott, mert látnunk, éreznünk kell.
A hozzáállásunk lesz a bizonyítványunk eredménye.

Szeretettel : Tibor

Duna

setét 2015

                                                    (a képre kattintva kinagyíthatod)

pirítós

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Nincs is jobb, mint egy jó fokhagymás pirítós menzateával. smile hangulatjel
Édesapám volt az elkészítésének a nagymestere, persze Édeanyám is szuperül csinálta.
A hagyományos gáztűzhelyes pirítást helyezték előnybe, ami utánozhatatlan bármilyen modern szerkezettel. smile hangulatjel
Ja...és a tea.
Arról nem is beszélve, mert azt is el lehet készíteni modern, egészségesebb verzióban, de ez nem arról volt híres, hogy spóroltak volna a cukorral. grin hangulatjel
Úgy volt a legfinomabb! smile hangulatjel
Bárcsak készíthetne még nekem Édesapám, annyira ennék vele egy asztalnál, megölelném, megpuszilgatnám.  heart hangulatj

minusz minusz

vedd komolyan a gondolataidat

Kívánom, hogy fedezd fel azokat a beidegződésidet, amik már nem szolgálnak téged.

Kívánom, hogy legyen ezek után elegendő erőd ahhoz, hogy ideális(abb)változást hozz az életedbe.

Ne akarj semmit gyorsabban, mint annak az elrendelt ideje.

Ha ezt nem veszed figyelembe, akkor egyre erősebb korlátozást fogsz érezni valahonnan az életedből.

A szélsőségeink megélése nélkül nem tudunk egyensúlyt teremteni.

De az nem mindegy meddig maradsz ebben , ezekben a szélsőségeidben.

Ennek függvényében lehetsz egészségesebb, vagy éppen kétségeid között elveszve.

Vállald fel a farkasodat, keresd meg magadban.

Ha megtaláltad igyekezz szemmel tartani, sokszor fog elbújni, de az a lényeg, hogy te őszinte, tiszta szándékkal azon legyél, hogy kordában tartod.

Mindeközben sokszor eleshetsz, jól megütheted magad, de ezen ne keseredj el, mert semmit sem adnak ingyen.

Kívánságaid eszenciája legyen egységtudatú, persze magadat is értékeld kellő, ideális módon, hogy megmaradj azon az energiaszinten, ahol a környezetedben segítő módon jelen lehess.

Ha elvesztetted az energiádat, akkor a szárnyaszegettséged belekényszeríthet a szélsőséges megfelelésbe, haragba, irigységbe, bosszúvágyba, féltékenységbe.

Ezt is meg kell élni ahhoz, hogy megkereshesd azt az egyensúlyt, amiben jól érzed magad.

A boldogság ettől függ.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok neked egy olyan szeretettel és tudatossággal teljes új évet, ahol már egyre jobban felismerhetővé válik önmagad magadban. Tibor

Ui: Vedd komolyan a gondolataidat.

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy ezt nem veszed figyelembe. Ui2: Morális változás nélkül csak egy helyben toporgunk, annak ellenére is, hogy a jelenlegi helyzetben úgy tűnhet, hogy a másik fél szélsőséges figyelmen kívül hagyása nem vonz semmilyen következményt.

Mátra (2015)

(a képre kattintva kinagyíthatod)

                               Balra Parád, középen Kékestető, jobbra Gyöngyös a felhő alatt.

Karácsonyt várva.

                                                    Ma. Galyatetőről egy kis falucska.
                                                                  Karácsonyt várva.
                                                     (a képre kattintva kinagyíthatod)

Fényjáték.

Advent negyedik hete.

Van elég olaj a lámpásodban, hogy magad előtt megvilágítsd az utad?
Van elég erőd, hogy magadra, mint stabil és mégis a változásra tudatosan hajlandó lélekre gondolj?
Van erőd, hogy ha valami problémád akad szembesítsd magad azzal, hogy minden igazságos az életedben?
Van- e elég türelmed ahhoz, hogy az életed nehézségeinek időtartamát ne akard befolyásolni?
Ezek a kérdések nagyon fontosak, lelkünk ideális fejlődésének alapjai.
Advent negyedik hetére.

Advent harmadik hete.

türelmetlenség

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Második hét, második gyertya.
Emlékeztetők ezek a gyertyák.
Emlékeztetni szeretnének valamire.
Például arra, hogy minden dolog, amivel szembesülünk az életünkben, annak van helye az életünkben, még akkor is, ha nagyon nem akarjuk ezt meglátni.
Nincs olyan dolog az életünkben, ami a nagy kép viszonylatában ne lenne igazságos.
Ezt a legnehezebb befogadni, mert ha csakis a jelen életünk eseményeit figyeljük, akár ténylegesen igaz lehet az, hogy nem érdemeljük meg azt, amit kapunk, amivel együtt kell élnünk.
A mostani korban nem divatos az a szó, hogy DETERMINÁCIÓ.

Ha lehet azonnali ellentámadásba lendülve hárítják is a saját életükre nézve, sőt nagy általánosságban sem egyeztethető össze a világképükkel.
Sokkal inkább az a szabadosság jellemző, ami a türelmetlenséggel, megfontolatlansággal karöltve a pillanatnyi élvezeteknek hódol minden morális megismerési fejlődés nélkül.
Éppen ezért nagyon könnyen a materializmust tekintik irányelvüknek és a könnyedebb keleti tanok felé kanyarodnak, ahol nem alapfeltétel és nem szükséges az a morális megismerési út. ami nélkül sajnos az áramlás megszűnik.
Az emberi lélek tudatos-morális változása folyamatosságot igényel, mert ez a megismerési út már nem az atavisztikus tartalmakon alapszik.
Minden embernek szüksége van arra a lelki táplálékra, amitől a lelke ideálisan jól lakik.
Manapság ezen ideális szellemi eledel hiányában egyre kiéhezettebbek az emberi lelkek és olyan pótszerekkel akarják ezt a hiányt pótolni, ami ideig-óráig talán meg hoz is egy kis nyugalmat, de egyre többet követel ebből a hamis dolgokból, amiktől olyan függésbe kerül, hogy nem is csoda, hogy ilyen sok a depressziós ember a világon.
A fizikális egészségünk nagyon sok mindentől függ, nem csak attól, hogy egészségesen táplálkozunk, vagy yogázunk...stb, hanem attól is, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy mennyire determinált az életünk, ebbe mennyi a beleszólásunk és mennyire tud csak a pozitív hozzáállásunk befolyásolóan hatni. Ha ezek ismerete hiányában szemléljük az életünket, akkor bizony még jobban csalódhatunk, mert a sok instant (könnyed, morális-tudatos változást nem követelő) tan csak kérész életűen átfolyik rajtunk, és az igazi építő változás nem történik meg.

Ez az út nem könnyű, nem arról szól, hogy a sikereinket majd mindenki ünnepelni fogja és majd a média felkapja. Aki ezen az úton keresi az igazságot, még nagyon távol van attól, ami kor egy kis szeletét megismeri önmagának.

A második gyertya gyújtásakor a mértékletesség és a megfontoltság erényének a tudatosítása a lényeg.
Apróságnak tűnhet ez az egész, holott ezen ceremóniák sokkal többet adnak a lelkünknek, mint hinnénk.
Önmagunk megismerése a lényeg.
A magunkkal eltöltött idők alapozzák meg azt, hogy mennyire tudunk majd másokat is szeretni.
A nem nyilvános tetteink, amiket igazán önmagunkért teszünk nyugalmat és békét hoznak a lelkünkbe.
Nem gyors folyamat ez.
Ez az egyik legnagyobb hátráltató annak, aki a türelmetlensége miatt azonnali változásokat akar.
De ez sem véletlen, mert a kor jelenlegi népbutítása jól elhintette a magot.
Mindent azonnal, a legnagyobb csillogás, publicitás mellett.
Lebutított világunk gondolkodásmentessége elhiteti velünk, hogy gondolkodunk.
Olyan meditációkban veszünk részt, ahol kiüresedhetünk, holott a lényeg nem a kiüresedés, hanem éppen a jelenlét.
Aludni otthon is lehet éjszaka , de akár nappal is, ha szükséges, nem kell ezért csoportos meditációkra járni.
Advent a tudatosságot fokozza, azt a jelenlétet, amivel egyre erősebben jelen tudunk lenni azokban a nehéz pillanatainkban, amikor a régi , már nem szolgáló beidegződéseink szét akarnak szedni és ezáltal a másik emberben is keressük a hibát.
Nincs erre szükségünk már, sokkal jobb az nekünk, ha megkeressük magunkban a farkast.

Ezekkel a sorokkal kívánok még szebb, tudatosabb Adventet.

Szeretettel :

Tibor

bokeh

(a képre kattintva kinagyíthatod)

                                                         A mostani szerelmem.

                              

(a képre kattintva kinagyíthatod)

Rudolf Steiner szavai Herbert Hahn-hoz:" A Szent Éjszakák meghatározóak életünkre és sorsunkra egész évben. Ebben az időszakban lehetséges jól csíráztatni az akaratunkat. Különösen meghatározó a Szent Szilveszter éjszakája. Szent Szilveszter éjszakáján néhány pillanatra az emberi szellem szabaddá válik. Amit akkor gondolunk, a legmagasabb hierarchiák fogadják, és elősegítik a valóra váltás erejét."