2009. július 16., csütörtök

Keresztünk


Szabad akarat


Szabad akaratodból élhetsz, azt teszel, amit akarsz.
Szétrombolhatod a tested és karban is tarthatod.
Hatalmad van fölötte.
Nem is tudtad?
Pedig hatalmában állt mindenkinek szétszednie a testét, akik betegek lettek, hatalmas erővel (még ha ez nem is tudatos) azon dolgoztak, hogy az immunrendszerük meggyengüljön és gyenge legyen reagálni már, vagy esetleg már csak túlreagálni tudjon.
Teremtő erő, amit arra is használhatunk, hogy egészségtelenséget teremtsünk.
Aki beteg jelenleg, a nagy százalékának fogalma nincs arról, hogy miért is jutott el idáig, hogy a teste csak vegetáljon szinte.
A külső körülményekre fogják a dolgokat.
Így egyszerűbbnek tűnik minden, holott ez csak még nagyobb terhet ró rájuk.
Minden azért történik velünk, mert valami külső dolog hatással volt ránk...mondják.
Mindenkinek jogában áll így gondolkodni.
Mindenkinek jogában áll továbbra is cipelnie a keresztjét.
Mindenkinek jogában áll elutasítani a segítséget.
Én magam is jó sokáig cipeltem nehéz kereszt terhemet, elutasítva mindent, mindenkit, aki segített volna abban, hogy felismerjem azt, hogy milyen rég óta, mennyi életem keresztül hurcoltam ugyanazt a bénító beidegződéseimet.
Ezek a beidegződéseink(keresztünk) nagyon hozzánk nőhetnek.
Oly annyira, hogy úgy gondoljuk nem is szabadulhatunk meg
tőle.
Ugyan elég sok fájdalommal jár egy ilyen kereszt "amputációja", de az utána történő felszabadulás mindennel kárpótol.
Először is tudatosítani kell magunkban, hogy cipeljük jó ideje a keresztünket, ami sokszor annyira hozzánk nőtt, hogy föl sem tűnik, hogy van, de az viszont biztosan jelzi a jelenlétét, hogy nagy terhet hordozunk a vállunkon, fáj a nyakunk, hátunk.
Sokan panaszkodnak jelenleg erre a tünetre.
A keresztünk csak nyom és nyom.
A lényeg az, hogy ezt felismerjük.
Ha felismertük, akkor közelebb kerülünk a M(A)eGoldásunkhoz.
Ilyenkor beindul bennünk egy alkímia, amit nem nagyon lehet észre venni eleinte.
Ennek hatására bevonzunk olyan lelkeket, akik segítségünkre lehetnek.
Az a szándék, hogy gyógyulásunk útjára akarunk lépni olyan szinkron eseményeket hoz létre, ami néha meglepő lehet.
Aki erre az útra lép bizonyossággal állíthatom, hogy megkapja a segítséget.
A segítség formája egyénenként változó, mint, ahogy különbözőek is vagyunk.
De a lényeg, hogy személyre szabottan jön a felmentő sereg.
A szándék katalizál.
Aki eljut idáig az már egy féle bizonyosság érzést fog tapasztalni.
Valami bizalom jelenik meg benne, amit eddig nem tapasztalt.
Új dolgok jelennek meg az életében.
Ahogy a kereszt súlya csökken, úgy érezhetjük az ÚJ jelenlétét az életünkben.
A felismeréseink életet hoznak belénk.
Persze van úgy, hogy ezen folyamat közben újra kezdjük érezni a keresztünk súlyát...van így, mert egy esemény kiválthatja, hogy egy régi beidegződésünk újra bekapcsoljon, ami keményen bánt minket, ha ez meg is történik, már van a kezünkben egy erő(egy új erő, egy kapaszkodó, egy tapasztalat), hogy egyszer már kijöttünk belőle, most is megtehetjük, csak egy kicsit megint önMAGunk kell, hogy legyünk.
Jelenleg olyan korban élünk, ahol ezek a folyamatok egyre gyorsabban és egyre többször beindulnak az emberekben.
Egyre többen szembesülnek önMAGukkal, mert ennek itt az ideje.
Ilyenkor sokan szenvednek, mert nincsenek tisztában azzal, hogy mi is ez a folyamat.
Az önMAGunk megismerése így kezdődik, amikor elegünk lesz abból, hogy az élet ide-oda dobál minket és nem haladunk semerre.
Ilyenkor mindenkiben elindul egy kérés, egy szándék, hogy valaminek történnie kell, valami jobb jöjjön az életünkbe.
Talán ez tudattalanul történik, de elkezdődik.
Az univerzum számára ez parancs és olyan élethelyzetekbe kerülünk, ahol nincs lehetőségünk már kibújni az önM(A)eGismerés alól.
Ilyen korban élünk...ezzel tisztában kell lenni mindenkinek.
A régebbi korokban ennyire nem volt felgyorsulva ez a dolog.
Az egyéni önmegismerések nem voltak ennyire részei a FÖLD fejlődésével együtt járó emberi fejlődésnek.
Nem volt még akkor erre szükség.
Most viszont igen.
Mindenkinek lehetősége van úgy aspektusából látnia MAGát.
Ebből az aspektusból jelentőségét vesztik a betegségek, tragédiák.
Innen szemlélve MAGunkat egy magasabb minőségbe válthatunk át.
Ebben a minőségben inkább van jelen a béke, mint a háború.
Az ÚJ SZÖVETSÉG itt lép életbe minden emberben...ebben az alkímiában.
Innentől nehezére esik az embernek bántani a másikat, mert a kódjainkban a béke szerepel.
A keresztjeinket cipelve nincs remény a békére, csak akkor, ha levetjük magunkról.
Ennek a gondolatnak a szellemében kívánom mindenkinek, hogy ismerje meg önMAGát , vesse le MAGáról a keresztjét.

Szeretettel.
izi

1 megjegyzés:

Évi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.