2009. július 13., hétfő

Szétszéledtünk

Amikor MAGadba tekintesz és én is MAGamba tekintek, akkor pontosan ugyanoda tekintünk.
Itt nincs különbség.
Itt megszűnik a más.
Az elkülönülés érzése megszűnik...EGYé válunk, mindenki saját MAG(j)ában.
Paradoxon.
Mindenki MAG(j)ába tekint és ugyanoda tekintünk?
Hogy lehet ez?
Miért nem egy másik dolgot látunk ott?
Ha ilyen módon felfedezed MAG(o)ad, akkor olyan érzés kerít hatalmába, ahol szeretettel leszel mindenki felé.
MAGunkon kívül lenni, annyi, mint KÉTségekben élni.
KÉTségekben élni annyi, mint mindent úgy élni meg, hogy rajtam kívül álló.
Amikor MAG(o)am leszek EGYé válok veled.
E nélkül MAGatehetlenül harcolok, harcolunk, mert nincs M(A)eGértés.
Tehetetlen vagyok, vagyunk...holott tehetnénk is valamit az által, hogy megértettük, mit is jelent ez.
Tehetősek vagyunk, nem MAGatehetetlenek.
Nézz MAG(o)adba...ugyanazt fogod látni, mint én...tedd ezt sokszor és megindul benned, bennünk a felismerés, a BElátás, amikor MAGunkba látva felismerjük, hogy minden EGY.
Csinálj rendet a gondolataidban, ahogy én is azt teszem. Szakíts rá időt, hogy MAG(o)addal légy.
Vonulj félre és szeresd meg MAG(o)ad.
Ne keress mindig valamit, ami leköt, valami külső tényezőt, mert az soha nem engedi meg, hogy fölfedezd a csodát, az a MAGot, ami MAG(o)ad vagy.
Ez az idő nem fölösleges időpazarlás.
Ez aztán csak az igazi időtöltés.
Ettől félünk mind. Szembe nézni MAGunkkal, mert, ha megtesszük megláthatjuk az álarcaink mögötti igazi énünket.
Pedig ez az álarc mögötti igazi én nagyon szépséges.
Valami régen azt súgta mindenkinek, hogy ne keresse, mert nagy fájdalmakkal jár az az út. Csak üljön a seggén és maradjon MAGának úgy, hogy ne locsolja szeretettel ezt a MAGot, csak hagyja kikeletlenül, víz nélküli MAGába zárkózottságában.
Mert, ha a szeretet vize megérinti, a szándék, ami katalizálja a növekedésben, mindenkinek egyénenként kihajt az igazi nemes énje, ami nem részre hajló, hanem egyetemes gondolkodású.
Amikor a MAGból kihajt a szár és a Föld fölé törekszik a maga nemességében és EGYszerűségében, akkor a NAP fénye, ereje megengedi, hogy egy csodálatos virág illatát onthassa mindenki felé...elvárás nélkül. Csak úgy, ahogy van.
Nem kell neki reklám, hogy szagolják meg...csak egyszerűen ontja az illatát és aki megérzi megérinti a csoda.
Odamegy hozzá, alázattal meghajol előtte és az illatával egyé válik.
Az illatában ott van minden, ami a virág MAG(j)a.
EGYedi, mégis törvényeiben EGYezik a Mindenség törvényével, az EGYség törvényével.
A virág úgy szeret, hogy ontja az illatát.
Ha MAGunkba merünk nézni, akkor mi is elkezdjük locsolni a MAGunkat.
De szeretni ildomos ezt a MAGot, a nélkül nehezen növekszik, nehezen mutatja úgy meg a nemes énjét, ami nem részrehajló, aki csak önMAGa tud lenni minden helyzetben.
Szeresd MAG(o)ad és Isten is megsegít.
Pontosan.
Isten ezáltal jelenik meg bennünk. Ugyanaz az Isten, mindenki MAG(j)ában.
Ez a felismerés hozza el a békét.

Szeretettel.
izi

6 megjegyzés:

Évi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
junik írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Évi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Évi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
junik írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Évi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.