Ici pici rákos sejt

Volt egyszer egy ici pici ...

Nincs kedvem tovább másokat segíteni.
Fontosabb vagyok mindennél és mindenkinél.
Nincs kedvem pontosan ugyanúgy tenni a dolgokat, ahogy eddig tettem...a franc fog együttműködni, csinálok én magamnak törvényeket és azt nagyon jól be fogom tartani. Érdekel is engem az, hogy a többi sejt mit csinál és hogyan él?
Nekem csak az a fontos, hogy mindig mindenem meglegyen.
Eddig olyan monotonan éltem, mindig ugyanazok a feladatok ...elég volt ebből. Most én döntöm el, mit csinálok.
Sok sejt ismerősöm akart ugyanerre az útra lépni, amire én léptem...ők régebben próbálkoztak, de nem tudták elérni a 2mm-t. Ők még egy egészségesebb immunrendszerben éltek és ott nem volt esélyük. De nekem már van!
Lesz, akinek nem tetszik majd, amit csinálok...tudom sok fehér ruhás fog rámtámadni és nem akarják, hogy 1-2 mm-nél nagyobb legyek. Kemény legényeknek gondolják magukat, talán ismerem is őket...valami leukocyta a nevük.
Tudják, hogy nem szabad, hogy elérjek egy eret.
Ezért mindent megtesznek, de úgy érzem ez nem akadály számomra.
Manapság az emberek úgysem törődnek az egészségükkel, nem lesz nagy vasziszdasz.
Minden vágyam, hogy elérjem azt a kis eret, ami nem is olyan messze van tőlem.
A körölöttem lévő sejteket jól kihasználom, barátként tüntetem fel magam és a kellő időben mindenüktől megfosztom őket. A kis naívak.
Szarok én rá mit gondolnak rólam...a lényeg, hogy éljek és növekedjek.
Minden, ami az utamba áll eltakarítom magam elől.
Amikor elérem azt az érszakaszt, amiről beszéltem teszek egy nagy utazást.
Mit gondoltatok?...csak nem hittétek, hogy kihagyom az életemből az utazást.
Hová is megyek?...talán a vesékbe, vagy a Langerhans -szigetekre. Most éppen a tüdőben lakom.
Megmondom őszintén unom már a tüdőt.
Nagy a felhajtás körülöttem.
Nem is tudom mit erőlködnek, hiszen alapból gyenge immunrendszerben élek.
Az az ember, akiben benne vagyok meg nagy ívben letojta, hogy mit is eszik és iszik.
Soha nem mozog eleget és szid mindent és mindenkit.
Semmivel sem elégedett.
Én is úgy döntöttem, hogy nagy ívben szarok mindenre...
Megerősödöm. Lassan elérem a 2 mm -ert és nem tudnak velem mit kezdeni.
Ugyan felfedeztek már, de sokáig voltam inkognitóban.
Enyém lesz minden. Minden.
Csak az enyém.
Törvényeket nem tűrök, csak a sajátjaimat.
Éljek én.

Semmilyen törvény nem kell...csak úgy egósan kell élni...ahogy sokan szeretnek élni manapság.

Alamuszi

Egy hozzászólásnak indult egy cikkhez ( a magányról)...de hosszabbnak sikeredett...ezért felraktam ide is...olvassátok szeretettel.

A magány pontosan így érződik, ahogy mondod.
Egyénenként egy picit változik biztos, de a lényege ez...fájdalmas, hideg, szörnyű.
Aki ezt egyszer felismerte magában, az emlékezni fog rá, lehet, hogy egy kicsit néha nem ismeri fel, hogy mi kínozza, de hamar rá fog jönni újra.
De sokszor kínzott engem is...néha most is...de,, amikor megszólítom és azt mondom neki, hogy "elég", akkor szépen tovább áll:-)
Helyet ad a nyugalomnak.
De sokan is vagyunk így, hogy a nyugtalanság érzése hirtelen a semmiből megjelenik.
Egyik pillanatról a másikra a kétségbeesés nyomja ránk a bélyegét.
Olyan titokzatos ez az erő, olyan alamuszi.
Sokszor bántott sokunkat, az inkognitóját kihasználva.
A megnevesítésétől és tudatosításától menekül.
Nem szereti, ha tudnak róla.
Alamuszi.
Én nagyon sokszor kérem az embereket, hogy figyeljenek az érzéseikre.
Ez a lényeg.
Az érzelem és gondolat kontroll.
Sokat hallottam régen erről, de igazán nem olyan rég óta tudatosult bennem igazán ez.
Amikor figyelünk magunkra, akkor leszünk igazán magunk.
Ez a figyelés nem egy görcsös összpontosítást jelent, csak egy jelenben való magunkat megérintést.
Van egy olyan módszer is, amikor a testünket kell tudatosítani, a végtagjainkat is...kijelenteni, hogy mind ezek is mi vagyunk...a bal lábunk, a bal kezünk, a jobb kezünk, a jobb lábunk.
A végtagjaink hordozzák az igazi tudatalatti dolgainkat.
Egy mély légzéssel és a testünk kiegyenesítésével tudatosíthatjuk, hogy jelen vagyunk és a testünkkel egyek vagyunk.
Figyeljünk, de görcstelenül...éberen, de ne pislogás nélkül.
Amikor ez a felismerés felüti a fejét bennünk, akkor megváltozik a világunk.
Ez után élünk igazán.

Végtelen béke

Végtelen béke tölti el a szívemet

http://www.youtube.com/watch?v=nSFKGAQpmi8&feature=fvw

Az éjszaka elrepülhettem oda, ahova mindig vágytam.

Még nem járhattam itt.

Még nem kaptam meg az útlevelemet, mert bántottam magam.
Ide csak tiszta szándékkal és ideális önbecsüléssel kapunk bebocsátást.
Minden kishítűségünkből született gondolatunk távol tart ettől a világtól.

Már a "határnál" megállítanak és megkérdezik, hogy "ne haragudjon mit is szeretne errefelé csinálni?...miért is gondolta, hogy, ha bántja önmagát itt simán beléphet?...forduljon vissza kérem és gondolkodjon el egy kicsit és belátja mi az, ami nem helyén való".

Én is sokat visszafordultam.
Kénytelen voltam, mert itt nincs protekció.

Csak azt arathatjuk le, amit elvetettünk.

De, ha belátjuk, hogy van más lehetőség is és van egy olyan világ, ahol már nincs szenvedés, akkor semmi sem lesz nehéz, mindenhez lesz erőnk, megvalósíthatjuk magunkba a békét.

Ez a világ bennünk van. A mostban.

Ez a most megszünteti bennünk a társtalanság érzését.

Egyedül társtalanság érzés nélkül mindenkivel.

Megvalósíthatjuk a békét...

Először csak egy kicsit.
Ez a kicsi már növekedni fog és minden nap locsolva a szeretetünkkel és a hitünkkel megváltást hoz.
Most már bátran mehetsz a "határhoz", ami soha sem létezett, mégis van.
Bebocsátást nyertél.

Szeretettel.
izi

Ne szakíts le...

Idő előtt leszakítani egy gyümölcsöt...

"Ne szakíts le...még nem vagyok elég érett, még nem azt adhatom neked, amit teljességemben adhatok."...szólt a csipkebogyó hozzám tegnap, amikor a Mátrában kirándultam.
Úgy éreztem megkóstolom, mert annyira gyönyörűen, pirosan pompázott a bokron az a tömérdek csipkebogyó.
Próbáltam letépni, de nem engedte magát.
Ekkor éreztem meg , hogy szól hozzám.
Mindent a kellő időben ildomos enni, és tenni.
Amikor ehető lesz majd megengedi, hogy letépjem és megegyem.
A búza is meghajlik aratás előtt, azzal jelezve, hogy készen áll, alázattal van a természet rendjéhez.
Minden olyan dolog, amit hamarabb akarunk, mint a rendje, az nem épít minket igazán.
Sokan alapok nélkül szeretnének megépíteni egy lelki biztonságot magukban.
Egyik pillanatról a másikra, csak úgy pillanatok alatt lelki békét akarnak.
Nagyon sok módszer van mostanában.
De általában minden módszer kihagyja az alapokat.
Az ember modern absztrakt felfogása szerint az emberek mindig pontosan ugyanilyen lelki állapotban voltak és mindig ugyanígy szemlélték magukat és a külvilágukat.
Az igazi stabil egyensúly megtalálásához nagyon fontos az, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az ember miért is ilyen, amilyen mostanában.
Miért is van az, hogy ennyire eltávolodott a szellemi dolgoktól és miért nem tud különbséget tenni a szellem és a lélek között.
Sokak számára a lélek és a szellem ugyanazt a dolgot jelenti.
Amíg ez a dolog nem tisztázódik minden emberben, addig csak foltozgatásokat hajtunk végre magunkon...mert az igazi alapja mindennek az, hogy, ha megértjük a teljességében lévő embert.
Az ember önmagában, alapból, amikor teremtetett, még nem hordozta a fizikális testét.
Jelenleg pedig az általánosan elfogadott nézet szerint, az ember nem más, mint a fizikális teste.
Amíg ez a nézet van jelen, addig stabilitást nem tapasztalhat az emberiség.
Annyi sem elég, ha hozzáfűzzük a lélek jelenlétét, mert ezzel sem egész.
A szellemmel együtt beszélhetünk csak egész, egészséges emberről.
Voltak idők, amikor ezt a hármasságot "jóakaratú" emberek leredukálták kettősségre.
A kettes számban kellett innentől kezdve élni.
Ezek általában olyan nevezetes zsinatokon történtek.
A testet és a lelket elfogadták, de a szellemet besöpörték a szőnyeg alá.
De úgy is fogalmazhatnám, hogy a lelket összemosták a szellemmel és kijelentették, hogy ez egy és ugyanaz.
Ezeknek a "jóakaratú " embereknek a jóvoltából jelenleg nagyon sok embernek fogalma nincs arról, hogy valójában az ember nem csak a teste.
Az ember mikor teremtetett, akkor még nem volt fizikális teste.
Később kapta csak meg ezt az adományt.
De akkor sem volt még férfi se nem nő.
Isten képére így lett teremtve, androgűnnek, mind a két nemet egyMAGában hordozónak.
Ez az ember volt ADAM KADMON, amiből a későbbiek folyamán lett csak ÁDÁM.
Ezt a kort amikor ez megtörtént LEMÚRIAI kornak nevezzük.
A Biblia erről a korról ír, amikor a teremtésről ír.
Ez az ANDRÖGÜN ember lett úgymond először nem testben, hanem magasabb minőségében női és férfi aspektusára bontva, amit követett később a fizikális kikristályosodása is ennek, amikor megjelent a fizikális nő és férfi elsődleges nemi szerveivel.
Óriási baklövés jelenleg az ember csak testére és lelkére bontani.
A legalapvetőbb dolgot hagyjuk ki a számításunkból ez által.
Érdekesség képpen a LEMÚRIAI kort követte, az ATLANTISZI, amit sokkal többen ismernek.
Az ATLANTISZI kor utániban vagyunk most jelenleg.
Ebben a korban nagyon eltávolodott az emberiség a szellemi dolgoktól.
Közvetlenül Atlantisz után még élt az igazi egységtudat az emberekben , egyszerre tudták meglátni a külső világ mögötti szellemet és a belső lelkiviláguk mögötti szellemet...ez a kettő teljesen egy volt még számukra.
Jelenleg ott tartunk, hogy semmilyen szellemet nem látnak az emberek , sem a belső lelki világuk mögött sem a külső érzékelhető világ mögött sem.
Nem még, hogy ezt a kettőt egyé tennék.
Ebben a korban, amiben élünk nélkülözhetlen az összefüggések látása, ahhoz, hogy kiemelkedjünk a beidegződéseink rabságából.
Nem győzöm hangsúlyozni ezt, mert ennek lényegét minden erővel szeretnék eltitkolni.
Amíg az ember ehhez a felismeréshez nem nő fel, addig csak foltozgatásokat hajt végre magán.
Az igazi lelki béke, a teljes ember felépítésének a megismerésén alapszik és azon, hogy megértsük milyen változásokon ment keresztül a lélek addig, ami most jelenleg.
Alapok nélkül lelki békét teremteni, annyi, mint a csipkebogyót előbb letépni, mint mielőtt beérik és alapból adja magát.
A türelem nem más, mint annyi, hogy VÁRNI TUDNI.

Szeretettel.
izi

Megoldás mindenkinek

Egy olyan módszert adok mindenki kezébe, amivel egyből megoldhatja a problémáit. A lényeg, hogy tudj olvasni a sorok között.

Szeretettel.
izi

Recept csak ínyenceknek

Recept csak ínyenceknek

Egyszerűen elkészíthető. Titkos (mostanában felszínre került) forrásból.

Hozzávalók:
1 db. érett paradicsom



Elkészítési javaslat:
A frissen szedett paradicsomot mosd meg langyos folyó vízben.



Fogyasztása:
Emeld a szádhoz és harapj bele.



NO...itt vagyok ruhában is, mert megszóltak.



De egy rémülős képemet is felrakok ide, mert...igazán ezt el sem merem mondani...ez a recept hatása...olyan titkok tárultak elém, hogy
...




HÚÚÚ.

Mindenkinek JÓ ÉTVÁGYAT kívánok.
izi