"Ne szakíts le...még nem vagyok elég érett, még nem azt adhatom neked, amit teljességemben adhatok."...szólt a csipkebogyó hozzám tegnap, amikor a Mátrában kirándultam.
Úgy éreztem megkóstolom, mert annyira gyönyörűen, pirosan pompázott a bokron az a tömérdek csipkebogyó.
Próbáltam letépni, de nem engedte magát.
Ekkor éreztem meg , hogy szól hozzám.
Mindent a kellő időben ildomos enni, és tenni.
Amikor ehető lesz majd megengedi, hogy letépjem és megegyem.
A búza is meghajlik aratás előtt, azzal jelezve, hogy készen áll, alázattal van a természet rendjéhez.
Minden olyan dolog, amit hamarabb akarunk, mint a rendje, az nem épít minket igazán.
Sokan alapok nélkül szeretnének megépíteni egy lelki biztonságot magukban.
Egyik pillanatról a másikra, csak úgy pillanatok alatt lelki békét akarnak.
Nagyon sok módszer van mostanában.
De általában minden módszer kihagyja az alapokat.
Az ember modern absztrakt felfogása szerint az emberek mindig pontosan ugyanilyen lelki állapotban voltak és mindig ugyanígy szemlélték magukat és a külvilágukat.
Az igazi stabil egyensúly megtalálásához nagyon fontos az, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az ember miért is ilyen, amilyen mostanában.
Miért is van az, hogy ennyire eltávolodott a szellemi dolgoktól és miért nem tud különbséget tenni a szellem és a lélek között.
Sokak számára a lélek és a szellem ugyanazt a dolgot jelenti.
Amíg ez a dolog nem tisztázódik minden emberben, addig csak foltozgatásokat hajtunk végre magunkon...mert az igazi alapja mindennek az, hogy, ha megértjük a teljességében lévő embert.
Az ember önmagában, alapból, amikor teremtetett, még nem hordozta a fizikális testét.
Jelenleg pedig az általánosan elfogadott nézet szerint, az ember nem más, mint a fizikális teste.
Amíg ez a nézet van jelen, addig stabilitást nem tapasztalhat az emberiség.
Annyi sem elég, ha hozzáfűzzük a lélek jelenlétét, mert ezzel sem egész.
A szellemmel együtt beszélhetünk csak egész, egészséges emberről.
Voltak idők, amikor ezt a hármasságot "jóakaratú" emberek leredukálták kettősségre.
A kettes számban kellett innentől kezdve élni.
Ezek általában olyan nevezetes zsinatokon történtek.
A testet és a lelket elfogadták, de a szellemet besöpörték a szőnyeg alá.
De úgy is fogalmazhatnám, hogy a lelket összemosták a szellemmel és kijelentették, hogy ez egy és ugyanaz.
Ezeknek a "jóakaratú " embereknek a jóvoltából jelenleg nagyon sok embernek fogalma nincs arról, hogy valójában az ember nem csak a teste.
Az ember mikor teremtetett, akkor még nem volt fizikális teste.
Később kapta csak meg ezt az adományt.
De akkor sem volt még férfi se nem nő.
Isten képére így lett teremtve, androgűnnek, mind a két nemet egyMAGában hordozónak.
Ez az ember volt ADAM KADMON, amiből a későbbiek folyamán lett csak ÁDÁM.
Ezt a kort amikor ez megtörtént LEMÚRIAI kornak nevezzük.
A Biblia erről a korról ír, amikor a teremtésről ír.
Ez az ANDRÖGÜN ember lett úgymond először nem testben, hanem magasabb minőségében női és férfi aspektusára bontva, amit követett később a fizikális kikristályosodása is ennek, amikor megjelent a fizikális nő és férfi elsődleges nemi szerveivel.
Óriási baklövés jelenleg az ember csak testére és lelkére bontani.
A legalapvetőbb dolgot hagyjuk ki a számításunkból ez által.
Érdekesség képpen a LEMÚRIAI kort követte, az ATLANTISZI, amit sokkal többen ismernek.
Az ATLANTISZI kor utániban vagyunk most jelenleg.
Ebben a korban nagyon eltávolodott az emberiség a szellemi dolgoktól.
Közvetlenül Atlantisz után még élt az igazi egységtudat az emberekben , egyszerre tudták meglátni a külső világ mögötti szellemet és a belső lelkiviláguk mögötti szellemet...ez a kettő teljesen egy volt még számukra.
Jelenleg ott tartunk, hogy semmilyen szellemet nem látnak az emberek , sem a belső lelki világuk mögött sem a külső érzékelhető világ mögött sem.
Nem még, hogy ezt a kettőt egyé tennék.
Ebben a korban, amiben élünk nélkülözhetlen az összefüggések látása, ahhoz, hogy kiemelkedjünk a beidegződéseink rabságából.
Nem győzöm hangsúlyozni ezt, mert ennek lényegét minden erővel szeretnék eltitkolni.
Amíg az ember ehhez a felismeréshez nem nő fel, addig csak foltozgatásokat hajt végre magán.
Az igazi lelki béke, a teljes ember felépítésének a megismerésén alapszik és azon, hogy megértsük milyen változásokon ment keresztül a lélek addig, ami most jelenleg.
Alapok nélkül lelki békét teremteni, annyi, mint a csipkebogyót előbb letépni, mint mielőtt beérik és alapból adja magát.
A türelem nem más, mint annyi, hogy VÁRNI TUDNI.
Szeretettel.
izi
"Ne szakíts le...még nem vagyok elég érett, még nem azt adhatom neked, amit teljességemben adhatok."...szólt a csipkebogyó hozzám tegnap, amikor a Mátrában kirándultam.
Úgy éreztem megkóstolom, mert annyira gyönyörűen, pirosan pompázott a bokron az a tömérdek csipkebogyó.
Próbáltam letépni, de nem engedte magát.
Ekkor éreztem meg , hogy szól hozzám.
Mindent a kellő időben ildomos enni, és tenni.
Amikor ehető lesz majd megengedi, hogy letépjem és megegyem.
A búza is meghajlik aratás előtt, azzal jelezve, hogy készen áll, alázattal van a természet rendjéhez.
Minden olyan dolog, amit hamarabb akarunk, mint a rendje, az nem épít minket igazán.
Sokan alapok nélkül szeretnének megépíteni egy lelki biztonságot magukban.
Egyik pillanatról a másikra, csak úgy pillanatok alatt lelki békét akarnak.
Nagyon sok módszer van mostanában.
De általában minden módszer kihagyja az alapokat.
Az ember modern absztrakt felfogása szerint az emberek mindig pontosan ugyanilyen lelki állapotban voltak és mindig ugyanígy szemlélték magukat és a külvilágukat.
Az igazi stabil egyensúly megtalálásához nagyon fontos az, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy az ember miért is ilyen, amilyen mostanában.
Miért is van az, hogy ennyire eltávolodott a szellemi dolgoktól és miért nem tud különbséget tenni a szellem és a lélek között.
Sokak számára a lélek és a szellem ugyanazt a dolgot jelenti.
Amíg ez a dolog nem tisztázódik minden emberben, addig csak foltozgatásokat hajtunk végre magunkon...mert az igazi alapja mindennek az, hogy, ha megértjük a teljességében lévő embert.
Az ember önmagában, alapból, amikor teremtetett, még nem hordozta a fizikális testét.
Jelenleg pedig az általánosan elfogadott nézet szerint, az ember nem más, mint a fizikális teste.
Amíg ez a nézet van jelen, addig stabilitást nem tapasztalhat az emberiség.
Annyi sem elég, ha hozzáfűzzük a lélek jelenlétét, mert ezzel sem egész.
A szellemmel együtt beszélhetünk csak egész, egészséges emberről.
Voltak idők, amikor ezt a hármasságot "jóakaratú" emberek leredukálták kettősségre.
A kettes számban kellett innentől kezdve élni.
Ezek általában olyan nevezetes zsinatokon történtek.
A testet és a lelket elfogadták, de a szellemet besöpörték a szőnyeg alá.
De úgy is fogalmazhatnám, hogy a lelket összemosták a szellemmel és kijelentették, hogy ez egy és ugyanaz.
Ezeknek a "jóakaratú " embereknek a jóvoltából jelenleg nagyon sok embernek fogalma nincs arról, hogy valójában az ember nem csak a teste.
Az ember mikor teremtetett, akkor még nem volt fizikális teste.
Később kapta csak meg ezt az adományt.
De akkor sem volt még férfi se nem nő.
Isten képére így lett teremtve, androgűnnek, mind a két nemet egyMAGában hordozónak.
Ez az ember volt ADAM KADMON, amiből a későbbiek folyamán lett csak ÁDÁM.
Ezt a kort amikor ez megtörtént LEMÚRIAI kornak nevezzük.
A Biblia erről a korról ír, amikor a teremtésről ír.
Ez az ANDRÖGÜN ember lett úgymond először nem testben, hanem magasabb minőségében női és férfi aspektusára bontva, amit követett később a fizikális kikristályosodása is ennek, amikor megjelent a fizikális nő és férfi elsődleges nemi szerveivel.
Óriási baklövés jelenleg az ember csak testére és lelkére bontani.
A legalapvetőbb dolgot hagyjuk ki a számításunkból ez által.
Érdekesség képpen a LEMÚRIAI kort követte, az ATLANTISZI, amit sokkal többen ismernek.
Az ATLANTISZI kor utániban vagyunk most jelenleg.
Ebben a korban nagyon eltávolodott az emberiség a szellemi dolgoktól.
Közvetlenül Atlantisz után még élt az igazi egységtudat az emberekben , egyszerre tudták meglátni a külső világ mögötti szellemet és a belső lelkiviláguk mögötti szellemet...ez a kettő teljesen egy volt még számukra.
Jelenleg ott tartunk, hogy semmilyen szellemet nem látnak az emberek , sem a belső lelki világuk mögött sem a külső érzékelhető világ mögött sem.
Nem még, hogy ezt a kettőt egyé tennék.
Ebben a korban, amiben élünk nélkülözhetlen az összefüggések látása, ahhoz, hogy kiemelkedjünk a beidegződéseink rabságából.
Nem győzöm hangsúlyozni ezt, mert ennek lényegét minden erővel szeretnék eltitkolni.
Amíg az ember ehhez a felismeréshez nem nő fel, addig csak foltozgatásokat hajt végre magán.
Az igazi lelki béke, a teljes ember felépítésének a megismerésén alapszik és azon, hogy megértsük milyen változásokon ment keresztül a lélek addig, ami most jelenleg.
Alapok nélkül lelki békét teremteni, annyi, mint a csipkebogyót előbb letépni, mint mielőtt beérik és alapból adja magát.
A türelem nem más, mint annyi, hogy VÁRNI TUDNI.
Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése