2017. október 3., kedd

--becsület--










Szeretem a becsületességet, a becsületese embereket.
Tényleg nincs más kincse az embernek, mint ez, aminek gyümölcseit magával viheti a következő inkarnációba. Ezek a gyümölcsök édesek, nem szélsőségesen, hanem kellemesen.
Mert az életnek is pont arról kellene szólnia, hogy a szélsőségektől tartózkodjunk és úgy éljünk, a megelégedésünkkel, ami mindig segít ebben a káoszban, ahol a hedonizmust akarják természetesnek beállítani.
Felismerhetőek a hedonista-önző emberek, akiknek csak a látszat a fontos, mindeközben igazi értékeket még soha nem raktak le az asztalra, csak az önfényezést helyezik előtérbe és meg vannak arról győződve, hogy helyes úton járnak.
Nagy szükségük van a mások  elismerésére, még akkor is, ha ezt maguk észre sem veszik.
E nélkül hamar rádöbbenhetnének arra, hogy valami nem stimmel az életükben, de a folytonos ámításban, figyelemfelkeltésben erre nem jönnek rá, mert megkapják a mindennapos energiájukat.
Szeretem az egyszerű, becsületes embereket, mert jó a környezetükben lenni, elegendő rájuk nézni és valami csodálatos erő árad felénk felőlük.
Ez az erő az önzetlenség, az alázat ereje, ami a lényükből fakad.
Ők már nem akarnak játszmázni, az elfogadás ereje bennük mindig megóvja őket a csatározástól. Ők már eleve nyertesek, mert nem akarnak nyerni. A múltat nem akarják visszahozni, mert elasztikusan tekintenek a múltra, jelenre és a jövőre.
Bizodalmuk sokkal hatalmasabb, mint hinnénk, mert egy viszonyítási alapjuk van csak, ami pontosan elegendő.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás napot neked. :)
:) :)

Nincsenek megjegyzések: