Egyszer felnőnek.
Azután is a Gyermekeink maradnak, de ez már kicsit más.
Tudom, hogy szeretnek, de már van egy kis világuk, amiben a világ megismerése elég fontossá vált és kevesebbet igénylik a társaságomat. Ez a rend. De addig, amíg kicsik voltak minden időmet velük töltöttem. Élveztem minden pillanatát, amiben ott volt a sok sírás-rívás, veszekedés is, de nincs ezzel semmi baj, aki még nem készült ki a Gyermekeitől, az nem mond igazat.
Hiányzik ez a kor, hiányzik az ártatlanságuk, az ölelésük, a feltétel nélküli szeretetük, a finom kis illatuk.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése