2018. január 16., kedd

--ébresztő--

Pótcselekvésekbe menekülve.
Pedig nem is tudjuk sokszor, hogy minden önmagunk megismerését gátló, vagy elodázó cselekedet az pótcselekvés.
Azért nehéz felismerni ezt, mert vannak társadalmilag elfogadott dolgok, amiknek a gyakorlása szinte kötelezően felülír mindent, ezért nem is gondolnánk, hogy ez is az.
Az ember legalapvetőbb feladata mindenekelőtt, hogy megismerje magát.
Ezen megismerés felismerésének prioritását csak egy bizonyos idő után élhetjük meg.
Azidáig robot üzemmódban a reflexeink szerint cselekszünk, minimális tudatossággal.
Nagyon sok ember leél egy(több) egész életet úgy, hogy az önmaga megismerésének a legkisebb szándékával nem találkozik magában.
Korunk nagy dilemmája az, hogy egyre sürgetőbb ez a felismerés, egyre erőteljesebben szomatizálódik valami betegség annak jeleként, hogy elég a  pótcselekvésekből.
Egyénenként változóak ezek a tünetek, kinek erősebben, kinek még gyengébben, de a közös bennük az, hogy már kollektíven szükség van az ébredésre.
Jellemző sokaknál az, hogy még testi degeneráció nincs, képalkotó módszerrel még semmi elváltozás nem látható, de már a lelkek szorítása nagy, amitől elég nagy bizonytalanságot, békétlenséget, energiavesztettséget érezhetnek.
Ilyenkor a szédülés, állandó rossz közérzet jellemző.
A legtöbb esetben ezt nem jól fordítják le az emberek és egy újabb pótcselekvésbe kerülnek, amitől pillanatnyi enyhülést ugyan kapnak, de a differencia a LÉLEK és SZELLEM között egyre erősebb tünetekkel fog ébresztőt fújni.
Ezen soraimmal  gondolataimmal nem azt sugallom, hogy az ember ne találjon egy jó kikapcsolódást, egy ideális testmozgást, de ne az legyen az elsődleges megoldása, mert ez  csak olyan függést okoz, ami a szélsőségbe sodorhatja. Az ideális testmozgás csak kiegészítője lehet annak a lelki higiéniának, amit minden embernek meg kell tanulnia, fel kell ismernie.
E nélkül pl. csak a  sport kevés.
Pedig mennyien estek ebbe a csapdába és meg vannak győződve, hogy ezzel megoldják problémáikat.
Persze ezen pótcselekvés ezerszer jobb, mint az alkohol és egyéb tudatmódosítószerek rabsága, vagy valami aberráció.
De mindenképpen meg kell érteni a fontossági sorrendet, mert az ember lelke elsorvad így, teljesen elveszti kapcsolatát az önvalójával, a biztonságával, a magabiztosságával. Mert az igazi biztonság ténylegesen magunkban rejlik, de ennek megtapasztalása nagyon-nagyon sok megpróbáltatás kíván meg tőlünk.
Hiszen nem adják ingyen, mert  itt nincs protekció. Egyáltalán.
Minél nagyobb a távolság a lelkünk és a szellemünk között, annál nehezebb ennek a belátása és csakis a külsőségek, egyéni szélsőséges sikerek hajhászása a cél.
Nagyon fontos a sport és az önmagunk megismerésének ideális módjának ötvözete.
Edzeni a testünket, a meridiánjaink blokkjait naponta oldani, miközben a szellemi táplálékot nem spóroljuk mega  lelkünktől. Itt ideális szellemi táplálékról beszélek, és nem holmi mocsokról, amit minden bulvár nyom az emberek agyába.
Az ideális táplálkozás fontossága is előtérbe kell hogy kerüljön.
A szélsőséges egyoldalú irányzatok csapdái itt is leselkednek ránk, amik csak fizikális szempontból vizsgálják az élelmiszereket, ami szintén nem  tesz jót a lelkünknek.
lelkünk higiéniája nélkül halottak vagyunk, egyszerűen egy lélektelen gépezetté válunk, aki csak azt hiszi, hogy jelen van az életében és ezt ő irányítja.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás estét, reggelt neked. :)





Nincsenek megjegyzések: