2018. március 21., szerda

--lehasadva--

Visszacsatolásunk magunktól függ.
Leszületünk.
Ezt általában mindenki elhiszi.
Vagy talán csak úgy hiszi, hogy megszületünk.
Valaki abban hisz, hogy csak egyszer élünk, ezért jól ki kell élnie magát, bármilyen módon is, de ki kell használnia ezen egy életét.
Ez a hit számomra a legfélelmetesebb, mert teljesen kiszámíthatatlan és a bizalom csakis az anyagi javakban, protekcióban, egy másik személyhez fűződő ragaszkodásban van.
Az ilyen életfelfogás nem számol ideálisan a tettének következményével, azzal, hogy a morálisan álljon embertársaihoz, mert ki kell használnia az életének minden pillanatát és azt olyan módon is megteszi, hogy szemet huny egyes korrupt dolog felett, mert a lelkiismeret-furdalásával már nem számol.
Jó esetben a lelkiismeretünk velünk van és olyan dolgokkal szembesít, ahol egyre nagyobb távlatokat enged meglátni az emberrel kapcsolatban. Nem egy leszűkített "egyszerélünk ateista" felfogást.
Ahogy elindulunk földi pályafutásunk kezdetén, csak keveseknek adatik meg, hogy fiatalon éber, koncentrált éntudattal rendelkezzen, aki felügyeli a saját gondolatait, érzéseit, cselekedeteit.
Le lehet élni egy egész életet úgy, hogy ténylegesen lehasadt állapotban "éljük" végig az adott éltünket.
De ha valami szikra megjelenik bennünk és ezt a szikrát alázattal és morális pálfordulásaink kíséretében elkezdjük értékesnek vélni, akkor egy idő után ténylegesen felfedezhetünk valami magasztosat ebben a tér-időben,. amiben a pótcselekvések voltak csak ezidáig a mentsváraink.
Ez a visszacsatolásunk kezdete. Amikortól egyre több örökkévalót vélünk fel a napjainkban, amikortól a tér-idő félelem aspektusa egyre kevesebbszer tudja megbénítania lelkünket.
Ez nagyon nehéz feladat, ez egy nagyon nehéz időszak, amikor a felismerősünk és a régi beidegződéseink csatározásai teljesen elfárasztják az embert. De ezen pillanatok már tényleg nem a hiábavalóságért vannak, ahogy ennek előtte az egóval azonosított életünk. 
Innentől már más lesz a fontos.
Hogy mi a fontos egy embernek, az elárulja azt, hogy hol tart az önmaga megismerésében.
Köszönöm, hogy elolvastad gondolataimat.
Legyen tudatos, szép estéd.



Nincsenek megjegyzések: