--protekció--

Minél kevesebb a protekció az életünkben, annál biztonságosabb számunkra az életünk.
Furcsa, mert az a vélt biztonság, amit a protekciónk által szerzünk, nem ad immunitást a megoldatlanságra, amit elénk tár az élet.
A türelmetlenségünk modern "gyógyírja" ez, amit szinte természetesnek veszünk. Holott ez a hozzáállás mindig egy felsőbbrendűségi érzésből indul ki, ami azt érezteti, hogy nekünk több jár, mint másnak.
Ez a szellem jelenleg úgy uralkodik a  földön, hogy egyre nagyobb távolságokat eredményez ember és ember között.
A pénz "biztonságában" élő felebarátaink a legmagasabban kvalifikáltabbak ebben.
A legtermészetesebb módon hiszik gőgjükben, hogy ez jár nekik.
Az élet mindig jó tanítómester, a kellő időben figyelmeztet , eleinte gyengédebben, később odab...sz.
Nem feltétlenül jelenik meg ez a figyelmeztetés egy életen belül, ami sokakban azt a kétséget erősítheti, hogy az élet nem igazságos.
Viszont ezt a félreértést mindenkinek egyénileg kell magában tisztáznia.
Jó esetben hamar rájövünk, hogy nem egy életre szól az útlevelünk.
A legnagyobb biztonság csak abban található, hogy megértjük a jelenünket.
Megértjük a múltunkból és a jövőnkből összeálló pillanatunkat.
Ez a legnehezebb, nem véletlenül.
Sok tanítás szerint elég magunkban megtalálni az eszenciát, vagy Istent, vagy a Mindenhatót.
Holott ez az egyoldalúság ugyanúgy betegítő, mint amikor az ember csak odakint keresi.
Legnagyobb biztonságunk a kettő között van, a nullpontunkban. A megváltoztatás erejét ott találjuk.
A megváltoztatásét, ami nem más, minta  Megváltás.
Modern korunk átka az, hogy ezen szavak pejoratív értelemben egyes embereknél úgy csapódnak le, hogy azt érzik erre már egyáltalán nincs szükség, ezek elavult gondolatok, hogy is segíthetne  ez rajtuk?
Engem is sokáig a sztereotípiáim blokkoltak ezen dolgokkal kapcsolatban.
De amikor az ember beérik arra, hogy megközelítse magát, akkor rádöbben arra, hogy amit most tálalnak arany tálcán, akár ingyen, de akár jó pénzért is, fabatkát sem ér.
Vélt biztonságot adnak csak, ideig-óráig elkápráztatnak, de amikor a legnagyobb szükségünk lenne erre az erőre elillannak.
Aki nem akarja megismerni ideálisan magát, annak a protekció a megoldása.
ebből is látszik, hogy hol tartunk.
Nem azt mondom, hogy ebből könnyű kilépni, sőt, nagyon nehéz. Viszont aki rálép  az önmegismerés útjára, az egyre jobban belátja, hogy morális tettek nélkül nincs ideális önismeret. Csak gőg és felsőbbrendűség.

A protekciónk mi magunkban van(a bent és a kint között), mert egyre jobban elfogadjuk a jövőből felénk áramló dolgokat, akár nehézség, akár öröm. Ez az elfogadás a mi eszenciánk, az igazi jelenlétünk.
Lesznek sokan, akiknek ez sok lesz, akiknek ez a hozzáállás idegen, de mindenki a maga sorsának a kovácsa.
Ezen gondolataimmal kívánok tudatos szép napot neked. :)