Destruktív

Akinek inge vegye magára...

A tegnapi napom csak az önmarcangolásról szólt.

Teljesen kikeltem magamból.
Hála az égnek ezek a pillanataim egyre kevesebbszer ütik fel fejüket.
Szép lenne, ha csak szépet és jót tudnék írni magamról.
Volt idő, amikor lepleztem ezt a tulajdonságomat, úgy akartam feltüntetni magam, mint aki állandóan a MOST pillanatában él és innen folyamatosan békésen mosolyog.
Ezzel sokan vagyunk így, csak nem valljuk be.
Az egész világ szinte erről szól.
Elpalástolják azt, amik.
Ha mindenki felfedné azt, ami ő éppen az álarcai mögött, akkor egy hatalmas haragos, dühös kavalkádot kapnánk.
A Földünk tudatos...ő csak reagál az emberi hazugságokra.
A Földnek van velünk baja...nem érti, miért távolodtunk el a természet adta építő lehetőségeinktől.
Átrendeződik éppen, a tektonikus tünetei éppen ezt jelzik.
Sokan úgy gondolják, hogy nem kell figyelembe venni azt, hogy mit is csinál a Föld.



Sőt sokan azt is gondolják, hogy a Föld egy élettelen dolog.
Szabad akaratunkból kifolyólag bármit gondolhatunk, de van egy EGYetemes törvény, ami alól a törvény "nemtudása" nem oldoz fel a nem helyén való cselekedeteink alól.
A Földünk éppen egy halmazállapotváltozás kezdetén van.
Az anyagi síkból a szellemi sík felé.
A rajta élő embereknek az lenne az ildomos, ha követnék ezt a fejlődést.
A túl anyagias gondolkodás eltávolít ennek a folyamatnak a megértésétől.
Ha valaki nem értené , miért kell ennek így lennie, akkor röviden leírom, hogy tisztázza magában.



Sokan úgy gondolják, hogy egy forma állandóan tökéletesedhet.
Állandóan felfelé ívelően tökéletessé változhat anyagi minőségében.
Tudomásul kell vennünk, hogy ez nem így van.
Egy darabig tökéletesedhet, de utána EGYszerűsödnie kell.
Ezt a világunk is tükrözte a XV.sz.-i művészek csodálatos alkotásaival.
Mondhatom azt, hogy itt volt a zenitje az anyag tökéletesedésének. Ilyen csodálatosan, művészien, precízen, monumentálisan kifejezni ezt, csak itt tudták.
Sokan mondják is, hogy , hogyan is lehetséges az, hogy régen ilyen művészek voltak.
Gondolom, hogy jönnek majd most a cáfolók, hogy mostanában is vannak csodálatosan festő művészeink és ez nem bizonyíték.
Hát csak mondjátok, vagy gondoljátok.
Az anyag, csak egy darabig tökéletesedhet.
A víz is csak egy darabig tud folyékony lenni, ha elér egyolyan paramétert, ahol, gőzzé kell változnia akkor gőz lesz.
A legtökéletesebb víz gőz lesz.
Sajnos sokan nem akarják megérteni, hogy van egy pont az ember életében, ahol már nem lehet csak "víz".
Már "göznek " is ildomos lennie.
Ez az átszellemülés.
A Föld átszelemülése is megkezdődött, az embereknek is menni kell vele.
Aki ennek ellen áll, az megkövesedik. A sclerozis ennek az eredménye.



A csontosodás, az anyagba ragadást mutatja.
A lélek nyelve a tünet, a betegség.
Aki hajthatatlan a szellemi dolgok befogadásásra, az megkeményedik.
Az izületei azt mondják, hogy nem fogunk behajlani, a derekunk azt mondja nem fogunk meghajolni a szellemiségünk befogadásának.
Ebből ered a lumbágó és később a porckorongok víztelensége.
Ezek nem ijesztgetések, ezek EGYetemes törvények.
Ahogy egy rákos sejt sem óhajtja tudomásul venni ezt az EGYetemes törvényt, ami a testünket EGÉSZségben tartja, úgy a FÖLDÜNKÖN is vannak jó páran, akik csak saját egós dolgaikba ragaszkodva meg akarják mutatni, hogy minden csak úgy jó, ahogy ő látja.
Energiát követelve élnek és mindenben meglátják a rosszat.
A jót nem keresik.





Csak Ő.



Az EGYetemesség felett...mert Ő ott van.
Akinek inge vegye magára, amíg nem késő.
Itt nem az Armageddon jön, csak a saját maga kovácsolt betegség, ami nagyon kegyetlen is tud lenni.
Isten nem ver bottal...csak mi magunk...és utána megkérdezzük nagy ártatlan szemeinkel, hogy ezt miért kaptuk, miért nem hajlanak az izületeim, miért nem tudok egészségesen lélegezni, miért fáj a gyomrom ...és még sorolhatnám a végtelenségig.
Szóval az anyag csak egy darabig tökéletesedhet...utána átszellemesedik.
Az EVOlúciót követi a DEvolúció.

Jól elcsavarogtam a gondolatokban...de vissza térek a kiinduló pontra.
Haragos voltam, dühös...hagytam, hogy a régi beidegződéseim szétszedjenek.
Úgy éreztem, hogy tehetetlen vagyok, holott jó ideje tudatosan élek és figyelem magam.
Ez nem valami skizofrén állapot, ez egy építő állapot.
Ennek ellenére nagyon belesüllyedtem az anyagba, a mocskomba.
Szégyeltem is magam érte rendesen, de utána rájöttem, hogy nincs miért.
Nem vagyok egyedül ezzel.
Megéltem a haragom és most már nem haragszom ezért magamra. Tanultam belőle.
Hagytam, hogy a külső dolgok irányítsanak.
Destruktív gondolataim jó nagy kalamajkát csináltak a testemben is.
De ma ezt tudatosan lezártam.
Átgondolva, hogy innentől kezdve jobban figyelek.
Ez egy folyamat, a szándékunk meghozza a csodát, az alkímiát.
Ha tovább maradok a haragomban, akkor elindítom magamban a hajlíthatalanságomat...a megkövülésemet...a mozgásképtelenségemet.
Nincs értelme a másikban keresni a hibát.
Fölösleges.



Csak a SZERETET hoz megoldást és az elfogadás.
A SZERETET és az ELFOGADÁS egyenlő a hajlékonysággal, a mozgékonysággal, az élettel.
Sokaknak a SZERETETTEL is baja van.
Nem szeretik, ha valaki a SZERETETRŐL ír.
Nem engedik magukat szeretni.
Miért is?



...akinek inge vegye magára.

Szeretettel.
izi