Hármasban

Végre együtt...

A mai nap, úgy érzem fordulópont volt az életemben.

Már jó ideje csak a Fiammal Balázzsal jártam s keltem a természetben.
A Lányom Alexandra jó ideje nem szeretett velünk jönni sehová.
Ha tehette a barátnőivel volt és mindig talált valami kifogást arra, hogy ne legyen velünk.
Kisgyermekként sokat voltunk együtt, de ezek az idők megszűntek, amikor negyedikes lett.
Onnantól kezdve nagyon nehezen lehetett vele bírni.
Eleinte próbáltam rávenni, hogy jöjjön velünk, de mind hiába való volt.
El is távolodtunk egymástól.
Szinte minden képen csak a Fiammal vagyok lefényképezve.
A mai nap egy csoda nap. Ezt a szívemben is érzem.
Tegnap előtt Szandra kijelentette, hogy ő is akar velünk jönni, mert legutóbb sem vittük magunkkal.
Meg is lepett ez a dolog nagyon.
Ma együtt indultunk túrázni.
Felejthetetlen élmény volt, amit régen nem tapasztaltam.
Voltak azért nem felhőtlen pillanatok is, amikor azt hittem felrobbanok, de ezeket felülmúlta maga a tény, hogy újra együtt vagyunk hárman.
Ezeket a sorokat azért is írtam le, hogy egy kicsit megpecsételjem ezt a harmóniát.
A fotót most készítettük, amikor haza értünk.
Szerintem nem sok mindent kell még hozzá fűznöm, mert ez a kép beszél.

izi