Sztereotípiák és közhelyek rabságában...
http://www.youtube.com/watch?v=cO9cqSZQbNI
Oly nehéz meglátni minden emberben azt a szépet, ami minden emberben azonos.
Csak a külsőségeket vesszük észre.
Sokszor estem ennek csapdájába.
Sztereotípiákkal vagyunk teli...úgy gondoljuk, hogy első látásra tudjuk a másikról, hogy milyen ember.
Ránézünk az arcára és már ki is alakítottunk egy képet róla.
Azt hisszük, hogy ismerjük magunkat.
Úgy érezzük mi már első pillantásra ítéleteket hozhatunk.
Mostanában úgy járok s kelek a világban, hogy figyelem magam. Figyelem a reakcióimat.
Próbálom meglátni mindenkiben a fizikális test mögötti szellemet.
Sokszor azon veszem észre magam, hogy mielőtt észre vehetném a szépet, már ítélkeztem is.
Pillanatok alatt történik ez...ilyenkor a világ elszívja a tudatosságunkat, azt szeretné, hogy ne legyen a tiéd, miénk a MOST pillanata.
A MOST pillanatában nincs ítélet.
Amikor ezt felfedezzük, egyre többször érezhetjük azt, hogy MINDENKI CSODÁLATOS.
De a bennünk lévő negatív oldal, de fogalmazhatnám úgy is, hogy ellen erő (ami nem személy és nem ronda patás szarvakkal a fején) teszi a dolgát.
A dolga az, hogy eltávolítson ezektől a felismerésektől.
Minden ember azért él itt a Földön, hogy ezt felismerje és tudatosítva beépítse az életébe.
Ha bele nézünk egy ember szemébe megláthatjuk a szépségét.
De sokszor ezt nem tehetjük meg, de a mi erőnk abból áll, hogy alapból feltételezzük ezt.
Tényként kell (ildomos, ha úgy érezzük, hogy a szellemi fejlődésünk tudatos útjára léptünk) tudnunk, hogy ez így van. Minden ember isteni eredetű.
A Teremtő aspektusai vagyunk.
Az Abszolútum rajtunk keresztül ismeri fel önmagát, amikor ráeszmélünk erre a dologra, amikor felfedezzük teremtői mivoltunkat, hatalmunkat az alázattal párosítva.
Ilyenkor az életünk a rendes kerékvágásába kerül.
Ilyenkor érezzük azt, hogy az élet megmutatja a szép oldalát.
Ítélkezéseink ítéleteket vonnak maguk után...van, amikor gyorsan, de van, amikor később.
Mindent learatunk, amit elvetettünk.
Tegnap vissza tért az erőm.
Ez az erő hatalmas.
De ez az erő mindenkié.
Tudom miért érezhetem ezt.
Olyan dolgokat romboltam le magamban, ami már jó ideje, csak rabszolgaként éltetett.
Ítélkeztem.
De ezt beláttam és könnyű lettem.
Azt kívánom mindenkinek, aki elolvassa ezt az írást, hogy szálljon egy kicsit magába és érezze meg minden emberben a csodát...mert ott van, csak el szeretnék rejteni előlünk.
Szeretlek benneteket.
izi
http://www.youtube.com/watch?v=cO9cqSZQbNI
Oly nehéz meglátni minden emberben azt a szépet, ami minden emberben azonos.
Csak a külsőségeket vesszük észre.
Sokszor estem ennek csapdájába.
Sztereotípiákkal vagyunk teli...úgy gondoljuk, hogy első látásra tudjuk a másikról, hogy milyen ember.
Ránézünk az arcára és már ki is alakítottunk egy képet róla.
Azt hisszük, hogy ismerjük magunkat.
Úgy érezzük mi már első pillantásra ítéleteket hozhatunk.
Mostanában úgy járok s kelek a világban, hogy figyelem magam. Figyelem a reakcióimat.
Próbálom meglátni mindenkiben a fizikális test mögötti szellemet.
Sokszor azon veszem észre magam, hogy mielőtt észre vehetném a szépet, már ítélkeztem is.
Pillanatok alatt történik ez...ilyenkor a világ elszívja a tudatosságunkat, azt szeretné, hogy ne legyen a tiéd, miénk a MOST pillanata.
A MOST pillanatában nincs ítélet.
Amikor ezt felfedezzük, egyre többször érezhetjük azt, hogy MINDENKI CSODÁLATOS.
De a bennünk lévő negatív oldal, de fogalmazhatnám úgy is, hogy ellen erő (ami nem személy és nem ronda patás szarvakkal a fején) teszi a dolgát.
A dolga az, hogy eltávolítson ezektől a felismerésektől.
Minden ember azért él itt a Földön, hogy ezt felismerje és tudatosítva beépítse az életébe.
Ha bele nézünk egy ember szemébe megláthatjuk a szépségét.
De sokszor ezt nem tehetjük meg, de a mi erőnk abból áll, hogy alapból feltételezzük ezt.
Tényként kell (ildomos, ha úgy érezzük, hogy a szellemi fejlődésünk tudatos útjára léptünk) tudnunk, hogy ez így van. Minden ember isteni eredetű.
A Teremtő aspektusai vagyunk.
Az Abszolútum rajtunk keresztül ismeri fel önmagát, amikor ráeszmélünk erre a dologra, amikor felfedezzük teremtői mivoltunkat, hatalmunkat az alázattal párosítva.
Ilyenkor az életünk a rendes kerékvágásába kerül.
Ilyenkor érezzük azt, hogy az élet megmutatja a szép oldalát.
Ítélkezéseink ítéleteket vonnak maguk után...van, amikor gyorsan, de van, amikor később.
Mindent learatunk, amit elvetettünk.
Tegnap vissza tért az erőm.
Ez az erő hatalmas.
De ez az erő mindenkié.
Tudom miért érezhetem ezt.
Olyan dolgokat romboltam le magamban, ami már jó ideje, csak rabszolgaként éltetett.
Ítélkeztem.
De ezt beláttam és könnyű lettem.
Azt kívánom mindenkinek, aki elolvassa ezt az írást, hogy szálljon egy kicsit magába és érezze meg minden emberben a csodát...mert ott van, csak el szeretnék rejteni előlünk.
Szeretlek benneteket.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése