http://www.youtube.com/watch?v=VIM7vcVpg_o
Leszülettünk ebbe a világba.
Van, aki ébredezik, van, aki a mocskába jár vissza dagonyázni.
Nincs jó, vagy rosszabb.
Tapasztalás van.
Két ember találkozása egy hatalmas lehetőség arra, hogy megismerjük önmagunkat.
A társunk mindig mutat számunkra valamit, amit vagy elfogadunk és integráljuk, vagy lelépünk újjal mutogatva..."Te vagy a hibás!!!".
Persze, ha integráltuk nem kötelező tovább vele maradnunk, de a lényeg azon van, hogy beépítettük-e azt, ami a miénk?...ha nem, akkor tovább koslatunk öntudatlanul és az isteni elrendezést figyelmen kívül hagyva az egónk követeli a jussát...pedig nincs jussa.
Önző módon olyan dolgot követel, amit csak az érdemel, aki tett is érte valamit...nem is keveset.
Mégis manapság csak a másikra mutogatunk, mintha valami "blikkfanggal"születtünk volna, ami megkülönböztet a másiktól.
A hős útja.
Megyünk és keressük önmagunkat.
Parsifal történetét mindenkinek szívből ajánlom.
Magadra fogsz ismerni meglásd, ahogy én is.
Itt olvashatod...persze nyugalomban, ha teheted.
http://www.szent-gral.hu/cikk/9/parzifal_legenda.html
Mindenki keresi önmagát, még akkor is, ha gyilkol, ha másokat bánt.
Leszülettünk és aki egy kicsit is felfogta, hogy miért is történt ez, annak már könnyebb is, meg nehezebb is.
Paradoxon.
Minél tudatosabban látjuk a világot és önmagunkat, minél tisztábban látjuk a kozmikus összefüggésében az Embert, annál nehezebb is néha.
Amikor ez a tudatosulás pillanatai megérintenek, a lemorzsolódás megkezdődik...minden, ami eddig a részünk volt(azt hittük, mert semmi sem a miénk), ami már nem szolgálja új énünket szépen lassan eltűnik.
Ez nagyon rosszul érinthet egyeseket, de idővel egyre tisztábban megérti, hogy ez így van rendjén.
A gondolataink, érzéseink változásával minőségibb Emberek (ez nem ledegradálás) vesznek körül, akik az origóhoz közelebb vannak.
A periférián gondolkodók szépen leforgácsolódnak.
Szeretettel.
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése