2011. március 17., csütörtök

éteri Damaszkusz (ellenerők)






Boldogságban úszó lelkem fényében testem örömtáncot jár.
Lelkem paradicsommá változása szembesít a reménnyel.
Bús gondolataim alkímiája erővel lát el, gyengéden magához ölelve.
A félelem generátora szeretetemtől már vissza hőkölve nyüszít.
Nem bír velem, mert ereje fogytán...érzi, de nem adja fel.
Reménytelen csatájában önmagát karmolja halálra.
Bennem Shambala éteri fénye van jelen...beragyogva fizikális testemet.
Pompás élet szőnyegét lerakva bennem életvirágaival.
Csak itt találkozhatok vele...másodszor itt fog velem szembe jönni...ahogy Damaszkuszban hajdanán...


Fénye beragyogja lelkem...áttörve minden gátat, áttörve a múlt és jövő romhalmazait a pompás jelenné változtatva...részemmé téve a megkönnyebbülést.

Szeretem ezt...itt a KÉTség nem úr.

Sokáig parancsoltál nekem KÉTség.
Mennyiszer bántottál térdre kényszerítve.
Mennyiszer kértem egy kis enyhülést, amit szándékosan nem adtál meg...inkább még egyszer belém döftél.
Sokáig nem szerettelek...de most már tudom, hogy minden, amit tettél a javamat szolgálta.
Fogalmam nincs, hogy ezt te tudtad-e, vagy csak vérszomjadat oltottad tudattalanul...fogalmam nincs, hogy amikor kegyetlenebb lettél azért tetted-e, mert vállaltál valamit, amiről tudtad ugyan, hogy nem hálás dolog, de valakinek ezt is meg kell tennie...

Ennyire nem ismerlek, de megköszönöm a szolgálatod, amiből igazán már többet nem kérek.

Szeretettel kiegyezek Veled... vonulj vissza és ne csináld tovább ezt a hálátlan feladatot.
Ha megengeded átölellek, meglásd nem bánod meg.

Túl korai még... ezt mondod?

Úgyis kifogsz rajtam, amikor nem leszek résen?...rendben...hát legyen!...viszont bennem él Valami, ami éberebbé tett...ha vele szembesülsz Te esel KÉTségbe...mert már nem az vagyok, akivel játszadozhatsz kényed, kedved szerint.


Tibor


Nincsenek megjegyzések: