2011. március 2., szerda

éteri virágmező

Fátyol van felettem.
Fátyol, mely eltakarja azt, amit már láttam.
Nem egyszer.
Mégis újra és újra titok lesz, titokká válik az, amibe már többször bepillanthattam.

Most nézek magam elé, a ködön keresztül látom, mert a bizonyosságom megmaradt...ez az, amit már nem vehet el tőlem senki.
Mégis meggyengülök, mégis belesüppedek az anyag útvesztőjébe.
Fáradt vagyok.

Aki nem látta még, talán hallott róla...de minden érzős szív abba az irányba húz...ez az az út, amit szűk ösvénynek neveznek.
Shambhala éteri virág mezeje...az élet vizének forrása...jó itt lenni.

Sajnos most nehezen írok, mert valamiért nem jutok át...mégis bizonyos vagyok benne, hogy hamar ott leszek.

Néha érzem a virágmező illatát, érzem, hogy arra ösztönöz, hogy pihenjek, legyek elfogadóbb, belátóbb, mert ezek hiányában lemerülök.

Szeretettel elfogadom és most lepihenek.

Köszönöm, hogy segítetek, hogy segíteni tudjak.

Szeretettel.
Tibor

Nincsenek megjegyzések: