hiszek, néha nem

Nézd meg ezt a videót kérlek.:

http://www.youtube.com/watch?v=qpqswmJzn_o

És ezt is:
http://www.youtube.com/watch?v=6BZgte0ObLw

Kellő hangulatot ad az olvasáshoz, elmélkedéshez.



Keresek, hiszek...néha nem.
Ez változó.
Néha annyira belesüppedek az anyagba, hogy úgy vélem teljesen kiszolgáltatott lettem.
Ilyenkor elfelejtem azt, hogy eddig is mindig a kellő időben ott volt a felmentő sereg és  a legnehezebb pillanatban segítő kezet nyújtottak.
De ilyenkor ebben a mély állapotban, szinte az anyag alatti birodalom legsötétebb bugyraiban szinte lehetetlen ezt felfogni.
Mindenki érzett már ilyet, csak legfeljebb nem tudatosult ez benne.
Minden Ember ugyanoda tart, ez így van, de ezzel állandóan védekeznünk nem szabad, mert ha így teszünk, akkor hamar betegek leszünk.
Ezt csak elég sok megpróbáltatás után lehetséges tudati szintre hozni.
DE ez így van rendjén, semmit sem adnak ingyen, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy ilyen önmagunkat érintő dolgokat semmiképpen.
Ígérgetésekbe lépten nyomon beleütközhetünk és a kezdetekben ezt el is akarjuk hinni, mert nem igazán szeretnénk szenvedni.
Ez érthető is, de semmire nem megyünk vele, nem beszélve arról, hogy az ígérgetők népes tábora hatalmas.
Szeretnek félrebeszélve igazságnak tűnő dolgokat elhinteni és ezen manapság "sikeres" terápia gyümölcseit mellüket verve learatni, sikerfürdőt véve.
Ne dőlj be ezeknek, hidd el már nagyon sokszor átvertek.
Bevallom engem is, mert nem is tudnék róla írni most nektek erről.
Igyekszem abban az egyensúlyi állapotomban maradni írásom közben, ahol még az egóm nem követeli a  figyelmet. Ez persze nem olyan egyszerű, sőt szinte lehetetlen.
Önmagunk lelki megismerése, megerősítése...ezt nem adják ingyen.
Hinni kell.
Hinni kell abban, hogy van bennünk egy olyan "rész", ami sokkal hatalmasabb, mint gondolnánk.
Gellért Feri Barátom jut eszembe most, annyira jó könyvet írt erről.
Minden szavában ott él a szeretet.
Lelkünk megerősítése, ez a feladatunk, minden Ember feladata.

...mert láncba verve szenvedünk az anyag szélsőségében, ahol az ideális szellemi ismeret a sarokba van dobva...és ott porosodik.
De az idő mindig adott, hogy a komor felhők között áttörő s felcsillanó NAPsugarat meglássuk és a lelkünkbe engedjük.

Kívánom, hogy süssön rád a NAP sugara.

Nézd meg ismét ezt a videót kérlek.:
http://www.youtube.com/watch?v=qpqswmJzn_o

Szeretettel:
Tibor