2013. november 1., péntek

győzelem vereség

"  A tudatom még nem volt elég éber ahhoz, hogy belássam: egy látszólagos kudarc valójában sikert is jelenthet."
Helmuth von Moltke

Néha nem a győzelem, hanem a vereség volt a feladatom, ezt be kell látnom.
Ha belátom, akkor minden e helyére kerül.

Ugye?
Könnyebb így.

Nem mindenki nyer, persze nyerhet amikor megengedi magának és az élete is megengedi.
De nem szabad erőltetni a győzelmet, mert az is éppen olyan nagy terhet nyom a vállunkra, mintha nem akarnánk győzni, amikor győznünk kell.

De a világ szelleme most azt súgja, állandóan a figyelmedet követeli, hogy ha nem győzöl akkor senki vagy.

Ezredmásodpercek határozzák meg egyes emberek létjogosultságát.

Normálisnak gondoljuk ezt, pedig ott legbelül minden Lélek jól tudja, hogy nem ezen múlik az Ember.

Az Ember attól lesz igazán Ember, ha felismeri azt az egységet magában, ami összeköti a többi Emberrel a világban.
A szétválasztottság illúziója nagyon erős most mindenkiben.
De az Ember Ember egyre jobban felismeri azt, hogy nem kell bedőlnie ennek a szeparációnak.
Persze kell az elkülönülés, de semmiképpen nem úgy, hogy az olyan lehatároltsággal párosuljon, hogy az egyéni érdekeinket mások főlé helyezzük.

Az Ember Állat még nem akarja ezt tudomásul venni.
Az állati ösztöneinek létjogosultságába kapaszkodva hirdeti, hogy ő már mindent tud és eléggé felnőtt ahhoz, hogy döntsön, miközben észre sem veszi, hogy mindent ösztönből cselekszik.
Nincs jelen saját maga ebben a folyamatban, mégis úgy véli, hogy ez nincs így.

De egyszer felébredünk és rádöbbenünk, hogy bizony tényleg egy nagy varázslatban éltünk, ami elhitette velünk, hogy mi döntöttünk eddig is.

Az élet nagy tanító és mindig a kellő időben ad jelet arra, hogy most bizony változásra van szükség.

Ez a változás nem feltétlenül jár GYŐZELEMMEL, sőt a VERESÉG lesz a mi legnagyobb tanítónk és előrevivő erőnk, ami megengedi, hogy a régi dolog, amiért harcoltunk már eltűnjön és rádöbbenjünk, hogy nem is kell harcolni egy olyan dologért, ami teljesen visszahúzó és nem szolgálja az ideális utunkat.


Szép napot kívánok neked!

Tibor

Nincsenek megjegyzések: