Hallgasd közben:
http://www.youtube.com/watch?v=bgdFMcQyc1E
Felgyorsult világ.
Te is érzed.
Én is érzem.
Mindenki érzi.
Érezzük.
Mégis úgy teszünk, mintha természetes lenne az a hajsza.
Bohócruhás Parsifálokként indulunk neki a világnak gebe lovainkon.
Elindulunk, mert tudni akarunk valamit.
Még nem tudjuk, hogy mi az, de ott legbelül a lelkünk mindig azt súgja, hogy : "keress"!
Ez a motiváció egyénenként változóan csak egy kis súgás, vagy akár kiabálás is lehet.
Lesznek olyanok, akik úgy vélik, hogy másokon áttiporva eljuthatnak, pontosabban jutalmul kaphatják a lelki békéjüket.
Egy biztos bohócként, nagy egóval nekivágunk a dicsőség gyűjtögetésnek, a siker trófeák beszerzésének.
Idővel jó sokat szerezhetünk, a szekrény tetejére libasorba állítva szemlélhetjük őket dagadó mellel a fotelből.
Kell ez is.
Van létjogosultsága, mint mindennek.
Könyveket is írhatunk ezen sikereinkről és oktathatjuk ezen nem igazán morális alapokon nyugvó, nem emberközpontú módszereket.
Lényegtelen, hogy nem emberközpontú.
Érdekes módon ez senkit sem érdekel, csak az a lényeg, hogy egyre sikeresebbek legyünk és úgy meggazdagodjunk, hogy úgy felnézzenek ránk, hogy irigylésre méltóak legyünk.
Ezen mentalitás már az óvodában érződhet a Gyermekekben, mert kedves Szüleik már ezen időben jól meg akarják alapozni Gyermekük biztonságát.
Pedig ha tudnák, hogy ezen biztonság nem biztonság(kell az anyagi biztonság egy ideális mértékkel).
Az igazi biztonság ott kezdődik, amikor mi magunkat, mint EMBER bele tudjuk helyezni ebbe az univerzumba.
Amikor tudatosul bennünk, hogy van egy alattunk lévő birodalom, amit fizikális érzékszerveinkkel láthatunk és van felettünk(vagyis benne élünk)egy fizikális érzékszerveinkkel nem látható szellemi birodalom.
Amíg ezzel nem akarunk foglalkozni, amíg ez nem lesz fontos számunkra, addig bizony semmi bizonyosságunk nem lehetséges, mert a lelki egzisztenciánk nélkül mit sem ér a fizikális egzisztencia.
Persze ezt el lehet bagatellizálni azzal, hogy most akár minden jó lehetséges, ha tele vagyok pénzzel és oda megyek, ahová akarok és ha nem lenne pénzem, akkor sanyarú életem lenne.
Valaki(k)nek ez a "biztonság".
Úgy vélem, hogy idővel mindenkit elér az a nehézség, amikor rádöbben, hogy sokkal többről szól az élet, mint az, hogy anyagi biztonságunkat teremtsük meg szélsőségesen mindenkin átgázolva és a nagy képet figyelmen kívül hagyva.
Lelkünk biztonsága nélkül előbb-utóbb összetörünk.
Akad olyan is, amikor ezt a felismerést egy lélek csak az utolsó pillanatában érzi meg.
Mert egész életében csakis a birtoklás szélsőségében tobzódott.
Olyan is akad, akinek ezen felismerések még a földi élete utolsó pillanatában sem jutnak el a tudatáig.
Az ilyen lelke a következő életükben(megtestesülésükben) már ezen teherrel születhetnek meg, akár mozgásképtelenül.
Mindenképpen úgy, hogy nehogy ne emlékeztesse valami őt arra, hogy javításra szorul az életszemlélete.
Parsifalok vagyunk.
Bohóc sipkában gebe lovon indulunk neki az önmagunk megismerésének hatalmas szélsőségeinkbe esve hosszabb-rövidebb ideig.
De elindulunk.
Jó esetben, vagy ideálisabb esetben már van valami előző életünkből hozott tapasztalatunk, amit a lelkünk biztonságosan előhoz a kellő időben és ezért olyan érzésünk van, amitől akár nem félhetünk egy olyan élethelyzettől, vagy személytől, akitől esetleg más még fél.
De ezen életünkben is beszerezhetünk egy plusz életet, ahogy a számítógépes játékokban is lehetséges.
Minden amit nem önző módon cselekszünk az egység érdekében, az kb. olyan, mint egy plusz élet.
A kellő időben ott lesz nekünk , elővehetjük és megihatjuk az éltető nedűt, ami védelmet ad.
A világ szelleme jelenleg nem fogja tapsviharát biztosítani feléd, felénk, aki ezen utunkon ideális felismeréseket nyer, mert ezen út nem arról szól, hogy a nagy színpadon állsz és népszerű leszel.
Ez a saját belső utad, a beavatásod útja.
Nem könnyű!
De aki rajta van ezen az úton az fel fog ismerni és bizonyossággal megbízhatsz benne, mert tudja, hogy nem volt egyszerű az út, amíg idáig eljutottál.
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése