elcsépelt

Milyen elcsépelt dolognak tűni, pedig mennyire igaz:
A külsőségekből ítélünk, a külsőségek határozzák meg a viszonyulásunkat.
Persze ebben is vannak kivételek, de nagy általánosságban egyértelműen igaz ez a mondás.
Döbbenetes módon jellemző korunkra ez.
A külsőnk ápolására fordított idő sokszorosa annak, amit a lelkünk ápolására fordítunk.
Képmutatásink alapja az, hogy a lelkünk táplálására fordított időt haszontalannak tartjuk, nincs igazán látványossága, nem lehet vele arcoskodni.
A külsőn ápolásával már hamarabb megtérül a befektetett munkánk, mert azonnali elismerést szerezhetünk. Erre nagy szüksége van az egonknak, mert a lelkünk haldoklik.
Silány lelki életünk következményeként állandó koldulásra vagyunk ítélve mások részéről és állandó bizonyítási kényszer vezérel, nem véletlen a sok szélsőséges motivációs tréning és videó.
Ezekbe kapaszkodunk, miközben ezen tréningek sem adnak igazi , ideális lelki tartást, lelki biztonságot, bizonyosságot.
Mégis ez a könnyebb, nem véletlenül ennyire népszerű.
Az igazi önmegismeréshez , lelki gazdagsághoz vezető út rögös és nehéz.
Ez az út azt is kéri tőlünk, hogy a szélsőséges külsőségek ápolásáról térjünk át az ideálisabb, finomabb testi mozgásokra, harmonikusabb életvitelre.
Korunkra egyre jellemzőbben férfiasodnak el a nők és nőiesednek el a férfiak.
Pedig ezen változás csak annyit szeretne kérni tőlünk, hogy pl. egy férfiban jelenjenek meg a női vonások, de nem szélsőségesen, csak egy kicsit merje jobban megnyitni a szívét.
A nőnél meg pont fordítva, merjen ne csak az érzelmeire hagyatkozni.
De ezen változtatásokba ott csúszik a hiba, hogy nem állnak meg időben és elférfiasodott nőkkel és elnőiesedett férfiakkal szembesülünk, akik észre sem veszik ezt magukon, mert nincs ideális viszonyítási alapjuk.
Sorsfeladataink egyénenként határozzák meg azt, hogy mivel lesz nagyobb nehézségünk, milyen érzelemmel nem fogunk majd bírni, mennyire fog letaglózni egy olyan élethelyzet, ami esetleg másnak nem is okoz problémát.
Karmánk súlya sokszor elviselhetetlennek tűnik, pedig van hozzá ideális lelki erőnk, ha teszünk érte.
De itt jön a lényeg, amit mindenkinek saját magának kell megértenie, feldolgoznia.
Senki sem avathat be semmibe, senkisem oldhatja a karmánkat, még akkor sem, ha ezt valaki váltig állítja és különböző beavatásokra invitál.
Egyedül mi magunk dönthetünk magunk fölött, de ebben a döntésben szerepet játszik az is, hogy tudomásul kell vennünk életünk determinált részeit is.
E nélkül halott minden próbálkozás és a lelkünk még szomjasabb lesz és azért pótcselekvésből a külsőnk szélsőséges ápolására fordítunk majd csak időt. Ez az álbiztonság sajnos most a legmegbetegítőbb a látszat ellenére is.
Ezen gondolataimmal kívánok csodás, tudatos napot neked. :)