2017. augusztus 30., szerda

elfáradtam

https://www.youtube.com/watch?v=jvhuhtP40CM

Elfáradtam, aminek okát tudom.
Fenntartok egy olyan gondolatot, ami folyamatosan rabolja az energiáimat, fenntartok egy olyan érzést, ami lecsapol nap mint nap.
Ma tudatosult ez igazán bennem és ma érzem a határt is, hogy átbillenek, de ehhez meg kell tennem a határozott lépéseket.
Mindig ugyanazon módszert alkalmazom, de az nem mindegy mikor tudatosul és mikor szánom rá magam a megoldásra.
Szinte hihetetlen, hogy az emberiség jelenlegi lelkiállapotában mennyire elveszett ez a felismerés, mennyire elvesztettük szellemi kapcsolatunkat, a lelkiismeretünkkel való szoros kapcsolatot.
Számomra nehéz tudatosítani azt, hogy az emberek többsége nem akar javítani az életén, vagyis érdemben nem tesz semmit magáért. Látszólag sokat tesz, de ezek a hiábavalóságok ideiglenes mámort okoznak csak, amit jó esetben  majd észrevesznek.
Most egy kicsit elfáradtam ebben a munkában, mert rájöttem egy elfelejtkeztem a lényegi dolgokról, aminek ténylegesen  meghatározó szerepe van az életemben.
Mindig itt vétem el a lépéseket, ha ezt  véteknek lehet nevezni.
De tanulok, folyamatosan jövök rá az életem részét képző, de már nem a segítségemre lévő beidegződéseimre.
Ez az ember dolga itt a Földön, bármennyire is mások az elképzelések és iránymutatások.
Te aki olvasod ezen sorokat, jól tudod, hogy miről írok, egyre jobban felismered a lényegét az életednek, tudod, hogy mi a lényeg már, kérlek öleld most át egy kicsit magadat és ezáltal engem is.

Nincsenek megjegyzések: