2016. november 9., szerda
szép fokozatosan
https://www.youtube.com/watch?v=xBqa-dNToqk
Mi az élet?
Sokkal másabb, mint amit nagy általánosságban alapból hiszünk róla.
Leélhetünk úgy egy egész életet, hogy igazán semmit sem találtunk benne, semmi olyat, amit tudatossággal elkönyvelhetnénk, hogy bizony a tudatos jelenlétünkkel már átitattuk.
Szinte hihetetlen ez, de mégis ez van, mert azt a legkisebb fáradtságot sem akarjuk venni, hogy reggel ébredéskor és este elalvás előtt felvegyük a kapcsolatot magunkkal, amivel egyre szorosabbra fűzhetnénk az önvalónkkal való kapcsolatunkat.
Minek ez a baromság? ...gondolhatják sokan...de ez az ő dolguk, ez meg a mi életünk, amiben ténylegesen mi tehetünk magunknak érdemben a legjobbakat.
Tudatos önmegismerési munka nélkül halottak vagyunk, az életünk további szakaszainak semmi energiát így nem adhatunk.
Minél jobban átérezzük ezt, annál biztonságosabban fogjuk magunkat érezni.
Hhhhmm, de finom ez a mignon, közben eszem, tudom ez nem a legegészségesebb, de bevallom ez most egyáltalán nem érdekel, mert nem ettől a mignontól függ elsősorban az életem, hanem attól, hogy milyen a viszonyom magamhoz. :))))
Persze fontos az egészséges táplálkozás és az ideális mennyiségű folyadék fogyasztás, de sajnos abban is akkora káosz uralkodik a világban, annyi szélsőséges nézet, hogy már azt is hiszik, hogy elegendő a megvilágosuláshoz és az egészséghez mondjuk csak nyers ételeket enni...jaj.
A szélsőségek korát éljük, ahol az arrogancia szint hatalmas és nem enged abból, amit képvisel.
De minden ilyen hozzáállásnak a böjtje előbb-utóbb majd megjelenik és változásra ösztönöz, vagy később már kényszerít.
Térdre rogyva a hatalmas fájdalmak közepette tud csak sok ember érdemben változni, de van, aki akkor sem. Mert amikor visszanyeri az erejét, folytatja a baklövés sorozatait , aminek következményeivel nem akar számolni, mert csőlátása ennyire korlátozza.
Nem baj, mert igazán mindenkinek végig kell mennie az egyénre szabott beavatásán.
Lehet ezen az úton kevesebb sérülést szerezni, de meg is rokkanhatunk.
A döntés a miénk, akarunk-e többet megtudni magunkról, vagy sem?
Akarunk -e mi magunk lenni, vagy a világ divatos sablon viselkedésmintáit akarjuk követni, amiben a pillanatnyi mámorainkban akarunk úszni?
Dicsőségre vágyunk, szélsőséges figyelemre?
Mert akinek ez kell, az bizony semennyire nincs tisztába magával,
Minél hamarabb rádöbbenünk erre, annál hamarabb lehet jó viszonyunk magunkkal.
De ezért tenni kell, nem keveset.
Sőt, néha erőnkön felül, amit csakis az tudhat, aki már ismeri ezt az utat, mert tudja nem adnak semmit ingyen.
Lelkünk nyugalma a lehető legfontosabb, mert akinek béke és biztonság van a lelkében, az valami olyasmit ismer meg magából, amiért érdemes élni.
Ugye ? :) Ölellek.
Mi az élet?
Sokkal másabb, mint amit nagy általánosságban alapból hiszünk róla.
Leélhetünk úgy egy egész életet, hogy igazán semmit sem találtunk benne, semmi olyat, amit tudatossággal elkönyvelhetnénk, hogy bizony a tudatos jelenlétünkkel már átitattuk.
Szinte hihetetlen ez, de mégis ez van, mert azt a legkisebb fáradtságot sem akarjuk venni, hogy reggel ébredéskor és este elalvás előtt felvegyük a kapcsolatot magunkkal, amivel egyre szorosabbra fűzhetnénk az önvalónkkal való kapcsolatunkat.
Minek ez a baromság? ...gondolhatják sokan...de ez az ő dolguk, ez meg a mi életünk, amiben ténylegesen mi tehetünk magunknak érdemben a legjobbakat.
Tudatos önmegismerési munka nélkül halottak vagyunk, az életünk további szakaszainak semmi energiát így nem adhatunk.
Minél jobban átérezzük ezt, annál biztonságosabban fogjuk magunkat érezni.
Hhhhmm, de finom ez a mignon, közben eszem, tudom ez nem a legegészségesebb, de bevallom ez most egyáltalán nem érdekel, mert nem ettől a mignontól függ elsősorban az életem, hanem attól, hogy milyen a viszonyom magamhoz. :))))
Persze fontos az egészséges táplálkozás és az ideális mennyiségű folyadék fogyasztás, de sajnos abban is akkora káosz uralkodik a világban, annyi szélsőséges nézet, hogy már azt is hiszik, hogy elegendő a megvilágosuláshoz és az egészséghez mondjuk csak nyers ételeket enni...jaj.
A szélsőségek korát éljük, ahol az arrogancia szint hatalmas és nem enged abból, amit képvisel.
De minden ilyen hozzáállásnak a böjtje előbb-utóbb majd megjelenik és változásra ösztönöz, vagy később már kényszerít.
Térdre rogyva a hatalmas fájdalmak közepette tud csak sok ember érdemben változni, de van, aki akkor sem. Mert amikor visszanyeri az erejét, folytatja a baklövés sorozatait , aminek következményeivel nem akar számolni, mert csőlátása ennyire korlátozza.
Nem baj, mert igazán mindenkinek végig kell mennie az egyénre szabott beavatásán.
Lehet ezen az úton kevesebb sérülést szerezni, de meg is rokkanhatunk.
A döntés a miénk, akarunk-e többet megtudni magunkról, vagy sem?
Akarunk -e mi magunk lenni, vagy a világ divatos sablon viselkedésmintáit akarjuk követni, amiben a pillanatnyi mámorainkban akarunk úszni?
Dicsőségre vágyunk, szélsőséges figyelemre?
Mert akinek ez kell, az bizony semennyire nincs tisztába magával,
Minél hamarabb rádöbbenünk erre, annál hamarabb lehet jó viszonyunk magunkkal.
De ezért tenni kell, nem keveset.
Sőt, néha erőnkön felül, amit csakis az tudhat, aki már ismeri ezt az utat, mert tudja nem adnak semmit ingyen.
Lelkünk nyugalma a lehető legfontosabb, mert akinek béke és biztonság van a lelkében, az valami olyasmit ismer meg magából, amiért érdemes élni.
Ugye ? :) Ölellek.
önmagamat
Már önmagamat szárnyalom túl a korán kelésben. :)
Jaj...most látom, ha még égett volna az a két gyertya...de legközelebb.
Jaj...most látom, ha még égett volna az a két gyertya...de legközelebb.
2016. november 8., kedd
2016. november 7., hétfő
2016. november 6., vasárnap
Vannak olyan területei, amik elég jó megvilágításban vannak már, de a sötétebb területek váratlan érzéshullámai miatt nem egyszerű az életünk.
Az egész életünk arról szól(na), hogy ezen sötét területeinket megvilágítsuk, egyre tisztábban uraljuk lelkünket, ideális szellemi táplálékkal tápláva önmagunkká váljunk.
Ölellek.
https://www.youtube.com/watch?v=r3jl3X8nbC4
Külön utakon jártunk, de vártuk, hogy elmondhassuk, hiányoztunk egymásnak.
Ha valakit a sors úgy rendelt, hogy szeressék egymást bármi és bárhogyan is történjen, annak nem tud az idő sem a tér az útjába állni. Önmegismerésünk útján sokszor nem szeretnénk tudomást venni az elrendelt dolgokról, mert annyira sokszor megmondták már nekünk, hogy mit és hogyan csináljunk. A világ csábításai egyre erősebben akarnak kényszeríteni arra, hogy letérjünk egy számunkra csillogóbb-villogóbb útra.
Hamis remények gyémántköntösben, nagyon vonzóak, minél hamarabb magunkénak szeretnénk tudni, hogy bebizonyítsuk ez az út a reális, ez a csábító erő nem lehet ámítás.
Félünk az olyan érzéseinktől, amiben teljesen kiadjuk magunkat, mégis arra vágyunk, hogy minden ideális legyen, amikor meg mégis kiadtuk magunkat valakinek a csillogó -villogó úton, akkor rájövünk, hogy nincs viszonzás.
Akik szeretik egymást, azok szeretik a viszontagságokban is, sérelmeiket felülírva egymásra lelnek.
Ez a szerződés nem feltétlenül jár azzal, hogy egy párként kell leélni az életüket, de mindenképpen az egymás támogatásán alapszik.
Mindenkinek van egy ilyen valakije.
Ha viszont ezt ideális megértés kíséri, akkor nagyon sok energia szabadul fel.
Ha mélyen belegondolok ebbe, akkor könny csordul a szemembe, mert ennél szebb nem sok van az életben.
Nagyon erős vonzódás és taszítás is jellemző lehet ezekben a kapcsolatokban mert amikor az egó a kívánságaival olyan területekre akar vonulni, ami nem ideális, akkor ezért mindenre hajlandó, olyanra is, ami épp ésszel fel sem fogható.
Az a szép az egészben, hogy mind két fél egyre tisztábban átlátja majd ezen dolgokat, annál erősebben jelen lesz az oldódás, a felszabadító érzés, a gyógyító energia.
Ez a nyugalom összehasonlíthatatlan minden eddigi nyugalommal.
Ölellek.
őszapó
Aranyosi Ervin: Őszapó
Elmesélem, hogyan gondolj te az őszapóra,
talán majd a leírásom így jöhet kapóra,
mert ő nem egy öregember, csak egy kis madárka,
aki gyakran csapatostul repked ágról ágra.
A fekete buksi fejét őszes toll borítja,
az élet sok nehézsége még sem szomorítja.
Teste zömök, farka hosszabb, csőre kúpos, hegyes,
rovar, s pók az eledele, ez nem különleges.
A növényi táplálékra csupán ősztől tér át,
könnyen jut az etetőbe, nem is használ létrát.
Az erdőkben, bokrosokban, parkban szeret lakni,
igyekszik az életében párjával maradni.
Úgy alszanak párosával, egymást átölelve,
szárnyaikkal betakarva, a védelmet növelve.
Egymáshoz nagyon gyengédek, igaz házastársak,
az emberek vehetnék is őket jó példának.
Aranyosi Ervin © 2016-08-11.A vers megosztása, másolása,csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
2016. november 5., szombat
hordozzuk és oldjuk
Hordozzuk és oldjuk terheinket.
Mi magunktól függ, hogy hogyan állunk hozzá ezen súlyokhoz a vállainkon.
Van amikor nem tehetjük le, mert még nincs itt az ideje, de lehetséges azon változtatni, hogy tudatosan elfogadjuk a probléma jelenlétét és ezáltal sokkal több energiával már nem is annyira nehéz, amit cipelünk.
Érezzük, hogy mennyire megkönnyebbülnénk, ha letehetnénk a vállunkról ezt a súlyt, sokszor kényszerítően megszabadulnánk, sorsunkat átírnánk, de valahol a szívünk mélyén, a lelkünkben tudjuk a dolgunkat.
Nagyon szép dolog erre rájönni.
Megnyugtató, felemelő.
Ilyenkor megértjük, hogy nincs semmi baj, mert értékesek vagyunk. A legszebb, amikor megérezzük, hogy más számára is azok vagyunk.
Ha erre mind a két fél rádöbben, akkor nagyon sok energia szabadul fel, nagyon sok blokk oldódik.
Szeretve lenni csodálatos érzés, és e mellett azt is tudjuk, hogy nem kapaszkodhatunk bele egyoldalúan a másik fél szeretetébe, mert mi magunkat is kellő módon kell tisztelnünk.
Ölellek.
Mi magunktól függ, hogy hogyan állunk hozzá ezen súlyokhoz a vállainkon.
Van amikor nem tehetjük le, mert még nincs itt az ideje, de lehetséges azon változtatni, hogy tudatosan elfogadjuk a probléma jelenlétét és ezáltal sokkal több energiával már nem is annyira nehéz, amit cipelünk.
Érezzük, hogy mennyire megkönnyebbülnénk, ha letehetnénk a vállunkról ezt a súlyt, sokszor kényszerítően megszabadulnánk, sorsunkat átírnánk, de valahol a szívünk mélyén, a lelkünkben tudjuk a dolgunkat.
Nagyon szép dolog erre rájönni.
Megnyugtató, felemelő.
Ilyenkor megértjük, hogy nincs semmi baj, mert értékesek vagyunk. A legszebb, amikor megérezzük, hogy más számára is azok vagyunk.
Ha erre mind a két fél rádöbben, akkor nagyon sok energia szabadul fel, nagyon sok blokk oldódik.
Szeretve lenni csodálatos érzés, és e mellett azt is tudjuk, hogy nem kapaszkodhatunk bele egyoldalúan a másik fél szeretetébe, mert mi magunkat is kellő módon kell tisztelnünk.
Ölellek.
2016. november 4., péntek
matizenkilencórahuszonhétperckor
A tej hold erőket tartalmaz.
Inkarnációnk után a tej azon forma erőket és építő erőket tartalmazza, amik szükségesek a fejlődésünkhöz, de erre kb. csak az életünk deléig van szükségünk.
Ezek után a méz az, ami felváltja ezen táplálékot, mert a méz már Nap erőket tartalmaz, ahogy a virág magába szívja a Nap erejét úgy jut el hozzánk is a méz által, ami azon formáló erőket tartalmazza, amivel a lelki , szellemi dolgainkat ápoljuk, javítjuk.
Minden nap egy kanál méz az egészségünk egyik alapja.
Ha az életünk delétől már nem eszünk tejterméket az sem akkora gond már, de nyugodtan lehet fogyasztani, de a mézet semmiképpen ne hanyagoljuk el.
Ölellek.
Ui. Ha lehet ne dőlj be a csakis fizikális alapokon nyugvó táplálkozási hisztériáknak, mert egyáltalán nem objektívek, csak egy szeletét vizsgálják az életnek.
hemoglobin
A félelmeink abból fakadnak, hogy a viszonyunk nem jó magunkkal.
Ilyenkor nincs elegendő vas a vérünkben.
Aki egészen jól érzi magát és biztos magában, annak a vas mennyisége is elegendő, amit a hemoglobin hordoz.
2016. november 3., csütörtök
feláldozhatók
Mindent meg kell tapasztalnunk.
Feláldozónak és feláldozottnak lenni.
Hatalmas feladat ez, mert egyik sem jobb a másiknál, talán az egó részéről az első elviselhetőbb, viszont, ha valaki tudatosabb, akkor az sem annyira.
Nem kellemes feláldozottnak lenni, de a lelki fejlődésünk egyik mérföldköve ez.
Fájdalmasságát az határozza meg, mennyire nem vagyunk még önmagunk.
Mert az igazi szeretet az elfogadóan belesimul ebbe a történésbe.
De ehhez fel kell nőnünk, stabilan , szorosan kell kapcsolódnunk önmagunkhoz, az Önvalónkhoz, ami sérthetetlen, mert ő maga a szellemi részünk.
Az elbizakodottságunkban sokszor kerülhetünk olyan szituációba, ahol az élet feláldoz, hogy érezzük meg azt, hogy mennyire igaz, amit állítunk magunkról. Én bele(e)stem ebbe a csapdába, igazán megérezhettem ezt a próbatételt, ezt a sarkalatos helyzetet.
Most tisztult le igazán bennem ezen szakrális esemény súlya, jelentősége, lelkemre gyakorolt tanító hatása.
Sebeimet nyalogatva vonszoltam magam ezen felismerésig, amiben pótcselekvéseimbe akartam nem egyszer menekülni, de mint kiderült, egyik sem adta meg a kellő erőt, stabilitást, szeretetet, ölelést.
Hiányzott valami, Valaki.
De igazán nem hiányozhat Valaki, mert nem töltené be az űrt, ha nem vagyok jól magammal. Mégis azt hittem(hisszük), hogy elegendő az a személy a jólétünkhöz, mert benne láttunk meg valami esszenciálisat, valami olyat, ami számunkra vonzó.
Nagy csapda ez.
De az egónk így játszik velünk, érzelmeinket olyan viharossá teszi, hogy a hajónk sokszor akkora léket kap, hogy csoda, hogy egyáltalán a partig is eljut.
Lábadozásunk kezdete az, amikor mindezekre rájövünk, amikor úgy ébredünk, hogy bizony méltóak vagyunk az életre, a szeretetre, a csodákra, a szerelemre.
Nem baj már, ami történt velünk, nem baj, hogy így alakult.
Csak a szeretet van bennünk, ami elegendő energiával öleli körbe a szívünket, a lelkünket és lecsendesíti a vihart, a tenger hatalmas hullámait.
Ölellek.
2016. november 2., szerda
Petőfi Sándor az inkarnációról:
Az inkarnációról:
Petőfi Sándor: HALHATATLAN A LÉLEK...
"Halhatatlan a lélek, hiszem,
De más világba nem megy át,
Csak itt lenn a földön marad,
A földön él és vándorol.
Többek közt én, emlékezem,
Rómában Cassius valék,
Helvéciában Tell Vilmos,
Párizsban Desmoulins Kamill...
Itt is leszek tán valami. "
2016. november 1., kedd
tisztelettel-szeretettel
"Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem. " Wass Albert
Balázs már nem gyerekként.
ez vezet
Elégtétel kell?
Elegendő valami ahhoz, hogy igazolni véljük az igazunkat, azt, hogy megkönnyebbülhetünk, mert az élet is visszaigazolta, hogy velünk senki sem packázhat?
Kicsinyes maradiságok ezek, mert addig, amíg ez az elégtétel fontos számunkra, addig a béka segge alatt vagyunk, nem pedig az ideális lelki viszonyban magunkkal.
Amíg ezen a kerülőúton akarunk magunknak energiát szerezni, addig csak még mélyebbre belebonyolódunk a hazugságainkba, önámításainkba.
Nem attól vagyunk valakik, ha visszaigazolja az élet a létjogosultságunkat.
Nem.
Teljesen más miatt van létjogosultságunk. Attól elsősorban, hogy megszülettünk, hogy élünk és lehetőségünk van fejlődni, morálisan változni.
Ez a mi kincsünk, a legnagyobb szabadságunk.
Felismerni magunkban a semmitől sem függő Önvalónkat.
Mindenkinek ez a feladata, csak olyan más utakon jár, amitől észrevétlenül elfogynak az energiái, holott látszólag úgy tűnik, hogy ezzel szerezhet energiát.
Megfelelések, hatalmi harcok, önigazolások, játszmák világa ez, ahol az együttérzés írmagját is el szeretnék felejtetni mindenkivel.
Pedig az ember alapvetőleg együttérző és szeretettel teljes.
Kapjuk a pofonokat, hatalmas öklösöket a gyomrunkba, mégsem tűnik fel a leli-szellemi háttere, mert annyira beleragadtunk az anyagba, hogy nem érezzük jogosnak a fájdalmakat.
El lehet így lenni életeken keresztül is, el lehet vegetálni a bosszúálláson, az elégtételen, de igazán semmire nem megyünk vele, csak több testi fájdalommal jutalmaz majd az élet.
Nehéz elfogadni? Nehéz alázatot gyakorolni az életünk szánalmas baklövéseivel szemben?
Nehéz színt vallani magunknak, hogy mennyire aljasak és szánalmasak voltunk, vagyunk?
Pedig ez is mindenkinek az útja, ha tetszik, ha nem.
Vannak emberek, akik csakis azért jelennek meg az életünkben, hogy a legfájdalmasabbal "jutalmazzák" a beengedésünket, azt, hogy bizalommal megnyíltunk feléjük.
Ez a legnehezebbek egyike, ezért van annyi magányos ember, mert ezen korban annyira az a feladat, hogy a karmánk valóságosságát, realitását szervesen beépítsük az életünkbe, jobb inkább egyedül, úgy kevesebb váratlan negatív impulzus érhet. De nem menekülhetünk el a sorsunk elől, de menekülési útvonalainkat megtervezzük, mert nem tudjuk elfogadni a mások által okozott"igazságtalanságokat"?
Nem kötelező így gondolkodni, senkit nem erőszakolnak erre, de az élet egyszer majd figyelmeztet valahogy, amikor már a kényszerítő erő elég erős lesz arra, hogy elgondolkodjunk.
Szeretettel ölellek.
sírig
„ Magad, belőlem haltad el,
de vagy, míg nekem vanni kell,
mert egylétünkben,
anyagtalan nincsed súlyát hordozom magam. ” Birtalan Ferenc
„
de vagy, míg nekem vanni kell,
mert egylétünkben,
anyagtalan nincsed súlyát hordozom magam. ” Birtalan Ferenc
„
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)