2012. január 3., kedd

eleven testiség...érző lélek...




Az ÉRTÉKTELENNEK TŰNŐ JELENek és MOSTok korát éljük. Elfelejtettük magunkban az ÉRTÉKET és mindig meghunyászkodunk egy kis SIKERÉRT(pontosabban azt hisszük, hogy siker).

Egyre több SIKERRE vágyva, függőként mutogatjuk magunkat, hogy figyelmet kicsikarva másokból "megelégedetten" zárjuk a napunkat.

Már egyre több Embertől hallottam ezt: "nekem már azt mondták, hogy megnyílt a harmadik szemem!"...miközben fogalmuk nincs arról, hogy nem csak fizikális testből állunk...no jó, vannak, akik úgy gondolják, hogy van valami Léleknek nevezett valami is, ami a mi részünk...de ennyi...és már LÁTÓK is!!!...hmmm...ez igen!
Sőt!...másoknak kell megmondani, hogy már látnak is!...mintha most azt mondanám neked, aki olvasod-e sorokat, hogy felhívom a figyelmedet arra, hogy Te már látsz a fizikális szemeddel...érted?...látsz!!!:))
Elvakítanak a reflektorok bennünket. De ezek a fények az egót éltetik...
MÉRTÉKRE van szükségünk, MEGFONTOLTSÁGRA, TÜRELEMRE.

Ez nem divatos.
Nem divatos, mert ez nem azonnali siker, ezzel nem jár tapsvihar.

Vannak, akik ezt felismerve, alázatot gyakorolva egyre jobban megkönnyebbülnek és észreveszik, hogy a kényszerítő erő már nem tudja mindig fojtogatni, nyomni a mellkasát.
Ahhoz, hogy valaki szellemi látó legyen(nem asztrális látó), nagyon sokat kell tennie, nem adják egyszerűen, mint, ahogy sokak hiszik. Elterjedt az a nézet, hogy az ami egyszerű, az a jó...hmmm...sajnos...persze idővel egyszerű lehet, ha felküzdöttük magunkat a M(a)egoldáshoz...M(a)egoldásunkhoz.
Ez a nézet a LUSTASÁGBA kergeti az embereket.
A jelen korban nagyon fontos, hogy egyre tisztábban, tudatosabban felfedezzük az embert(önmagunkat) kozmikus összefüggésében.

Egy Ember nem más, mint ELEVEN TESTISÉG...ÉRZŐ LÉLEK...és VÁLTOZÁSRA hajlamos , alkalmazkodó SZELLEM.

Szóval TEST-LÉLEK-SZELLEM.

Persze ez a felosztás még tovább bontható, de a lényeg ez.

" A szellemi világ nem zárult be, az érzékeid vannak zárva. A szíved halott. Rajta tanonc, fürdesd FÁRADHATATLANUL Földi kebledet a hajnali pírban." (Goethe)

Nincsenek megjegyzések: