2011. december 16., péntek

csábítás



A kép innen:
http://www.flickr.com/photos/46654381@N03/4844427004

A csábítás. Elégedetlenségünkben még többre vágyunk. Mindig többet akarunk, megmagyarázva magunknak, hogy ez így van rendjén...mert, amikor megkaptuk a vágyott dolgot, majd elégedettek leszünk.
Inkarnációkon át ugyanazokat a köröket írtuk le és még mindig nem jutott el a tudatunkig, hogy mindig belelépünk ugyanazon csapdába.
Talán első látásra nem tűnik ugyanolyannak, de a végén kiderül, hogy megint az elégedetlenségünket használták ki és mi megint képesek voltunk másokon átgázolva megszerezni a ragyogó dolgot, ami mint kiderült csak addig ragyogott, amíg a miénk nem lett.
Nézz magadba, hogy milyen dologra vágysz. Vizsgáld meg, hogy tényleg szükséged van-e rá...persze ez nem olyan könnyű...de minél tisztábban átérzed eme sorokat, annál hamarabb megérzed magadban az ELÉGEDETTSÉGET, ami nem külső dolgoktól függ.
Minden Ember egyedi és értékes, még az is, aki a társadalmilag elfogadott viselkedésmintán kívül álló.
Minden Emberben van egy olyan "dolog", amiben tehetségesebb, persze van, akiben ezt sok idő után lehet csak felfedezni.
Ezek a mi RAGYOGÓ, CSILLOGÓ DRÁGAKÖVEINK.
A vágy, hogy megszerezzünk valamit, önmagában nem rossz dolog, sőt nagyon fontos, hogy mindig mozgásban legyünk, testileg, szellemileg.
Mindig hajtson egy ideális vágy a felé, hogy építsünk, együtt mozduljunk a változással és azon dolgokat "birtokoljuk" csak, amire igazán szükségünk van!

A legnagyobb ajándék, amit kaphatok, számomra az, hogy egyre több Ember szeretni tudja felebarátait, a nélkül, hogy a múltat felemlegetné.
A múlt felemlegetése egyenlő a békétlenség energiájával és a jelen nem elfogadásával.

Ezen sorokkal kívánok mindenkinek békés Adventet. Közeleg Advent negyedik hete, ami a BÖLCSESSÉG erényével kapcsolatos, azzal a ragyogó dologgal, ami bennünk, mindannyiunkban él, ha felszínre hozzuk.

Szeretettel,

Tibor Trencsényi

Nincsenek megjegyzések: