2015. január 12., hétfő

nem fájdalommentes



Foto : Gilbert Garcin


Mások és a világ sorsa felé érzett felelősségérzetem kivetnivalót hagy maga után.
Belső életem tudatos megismerése, feltárása, megtisztítása ugyan nem fájdalommentes feladat, de ezen fájdalmaim, szembesüléseim értetik, éreztetik meg velem azt, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva.
Múlt életeink hozománya lehet jó esetben az is, hogy az együttérzés már alapból  élőn, szeretőn, a kellő szilárdsággal és lágysággal enged közeledni embertársainkhoz.
Viszont ezen tulajdonságunk hiánya sok tanulságos pillanattal fűszerezheti meg az életünket, szembesítve azzal, hogy e nélkül semmire sem mehetünk, csak látszólagosan haladunk, ahogy a világ ezt be akarja nekünk bizonyítani, persze hiábavalóan.
Minél hamarabb rájövünk erre, annál jobban ráeszmélünk arra csodálatos rendre, ami a színfalak mögött megmutatkozik és arra is, hogy a mindenkori szellemi segítség csak arra vár, hogy kifejezzük feléjük tudatos felismerésünket.
Senkitől nincs elvárva a tökéletesség, senkitől nem várják el, hogy mindig tudatosan éljen a gondolataival, érzésit kontrollálva, ami a cselekedeteit szabályozza.
E felé csak tiszta, őszinte szándékunkkal közelíthetünk és néha-néha megérezhetjük milyen felszabadító érzés ebben a lelkiállapotban lenni, ahol nem kényszerít az állati ösztönünk determinált összeláncolása.
Itt a gondolataink függetlenek az érzéseinktől, az érzéseink a cselekedeteinktől, pontosabban mi választjuk meg mi következzen. Persze egy meghatározott intervallumon belül, a jelenlegi lelki állapotunkhoz mérten.
Soha ne mond, hogy soha, mert vannak olyan élethelyzetek, amikor legnagyobb tiltakozásunk ellenére is a felé terel a sors, hogy változtassunk meg olyan dolgokat az életünkben, amihez foggal-körömmel ragaszkodunk(még akkor is, ha az az egészséges életmódunkat támogatta, ez egy paradoxon)mert ezáltal döbbenhetünk rá együttérzésbeli hiányosságainkra.
Ez sem fájdalommentes, de nagyon hasznos.
Alázatra tanít.
Alázatra, amire nagy szükségem van, nagy szükségünk van.

Nincsenek megjegyzések: