2015. január 10., szombat

újra és újra

A sorsomhoz való hűségem az erősségem.
Kibúvóim mellékútja idővel figyelmen kívül már nem hagyható  figyelmeztetőjeleivel figyelmeztet. Persze figyelmen kívül is hagyhatom, de ezt már a lelkem nem finom üzenettel köszöni meg.
Többször tapasztaltam, mégis képes vagyok ugyanabba a gödörbe beleesni, mert a giccses körítések fénykáprázatai hedonizmusom gyökereit ébresztgetve elkápráztatnak. Újra és újra. :)

Nincsenek megjegyzések: