2015. január 26., hétfő

nem ismerjük magunkat




"...vajon pusztán az a tény, hogy valakit megpróbáltatás ér, egyértelmű-e a fejlődéssel? Nem! Az a kérdés, hogyan foglal állást az ember a megpróbáltatással szemben. Előfordul, hogy valaki a rossz által átmenetileg még rosszabb lesz, mígnem addig veri a Sors, hogy vé­gül javulnia kell. Minden megpróbáltatás tulajdonképpen útvesztő az ember számára, mert szilárd lelki alap kell ahhoz, hogy a megpróbáltatást helyesen viselje el. Ehhez foly­tonosan tudatosítani kell, hogy az élet és a világ tulajdonképpen színdarab az egyes em­ber számára, amelyben pont azt játsszák, amire neki lelki reakció szempontjából szüksé­ge van. Nem az a lényeg, hogy adott pillanatban vagy évben, vagy inkarnációban mi tör­ténik vele életsorsban, hiszen mi ez mind az örökkévalósághoz képest. Ellenben a lényeg az, hogy a Maya, a káprázat világában hogyan manifesztálja magát, hogyan foglal állást..."
Dubravszky László: Okkult útvesztők




Alacsonyabb énem negatív hajlamai szüntelenül dolgoznak bennem.
A bosszúvágy, irigység minden pillanatban a megbocsátásom ellen dolgozik, pontosabban a valódi megbocsátásom ellen, mert sokszor éreztem én azt, hogy már nem haragszom, de rá kellett jönnöm, hogy bizony még nagyon távol állok a valódi megbocsátástól.
Nem kis út az, amíg rádöbbentem saját kis "segítő"hazugságaimra, amik folyamatosan védő burokba tartva megóvtak az életeim során magamra aggatott karmikus terheim meglátásától, azoktól a számomra másokban utált dolgoktól, ami bennem is jelen van, csak szépen jól elbújtatva.
Minden ilyen élethelyzet csakis azért valósulhatott meg, mert egy dologra szerette volna felhívni a figyelmemet. Arra, hogy jól nézzek magamba.
Egóm sikerhajszolásában számtalan esetben nem vette tudomásul a magasabb énem intő jeleit, éppen ezért hamis illúziókba burkolózva, (mintha ténylegesen el lehetne rejteni magam és a világ elől rejtett dolgaimat, mintha nem lenne megszámlálva az összes hajszálam odafent) elodázta a szembesülést.
Nem szeret szembe(s)ülni magával az egóm, a magasabb énemmel.
Mindent megtesz, hogy megmaradjon a jól bevált módszereinél, ahol az elismerést folyamatosan bezsebelheti, mert valahonnan szüksége van energiára.
Ezt a módszert nagyon sokan követik, becsapva magukat, mert a világ jelenleg ezt diktálja.
Néha elhangzik felületesen az, hogy "légy önmagad"..."ismerd meg önmagad".
De igazán ezen felszólítások igazi mélységekig nem  hatolnak le, csak a felületen maradva elhitetik, hogy mi már igazán megismertük magunkat és  nincs is már több dolgunk magunkkal, csak mással.
Irány a másik meggyógyítása!...közben semmit nem tudunk magunkról.
Nem ismerjük magunkat.
Úgy akarjuk ismerni magunkat csak, ami tetszik nekünk, ami másban csúnya, az nem mi vagyunk, az bennünk még lehetőségként sincs meg, mert az elkülönülés és elválasztottság illúziója pókhálójával bekebelezett minket.

Teljes pillanatokat! :)

(egyébként jól vagyok! :D)

Tibor



Nincsenek megjegyzések: