Elmúlik a kinti csoda, a pompázat. Felváltja a szürkeség.
Ez az a ritmus, amit szeretettel meg kell élnünk. Dinamika. Éltető dinamika.
Nyáron begyűjtjük a pompát és a szürkeség idején emlékezni tudunk rá, feleleveníthetjük magunkban. Ez az az erő, ami megtart minket, erőben, egészségben.
Elmúlás, megújulás.
Ez az a ritmus, amit szeretettel meg kell élnünk. Dinamika. Éltető dinamika.
Nyáron begyűjtjük a pompát és a szürkeség idején emlékezni tudunk rá, feleleveníthetjük magunkban. Ez az az erő, ami megtart minket, erőben, egészségben.
Elmúlás, megújulás.
Szellemi rend, egy olyan ritmus, ha ez megszűnik bennünk, akkor elkanyarodunk az egésztől, az egészségtől.
Holnap Mi-ha-el(Mihály) napja van.
Szorosan kötődik az átalakuláshoz, az átalakulásunkhoz.
Az új ember megszületéséhez.
A régiből az új felé.
Az Ószövetségből az Újszövetség(ünk) felé.
Hiszed vagy nem, ez így van rendjén.
Mert elkallódhatunk, ahogy Weöres Sándor írta. Ez az elkallódás hatalmas veszteség, mert az adott inkarnációnkat elpazaroltuk. AA legfontosabbat kihagytuk, pont azt, amiért leszülettünk és testet öltöttünk. Érted? Érzed?...mert te érted van ez az egész és mindannyiunkért.
Meg szeretnéd keresni önmagad? Megkerültél már?
Szorosan kötődik az átalakuláshoz, az átalakulásunkhoz.
Az új ember megszületéséhez.
A régiből az új felé.
Az Ószövetségből az Újszövetség(ünk) felé.
Hiszed vagy nem, ez így van rendjén.
Mert elkallódhatunk, ahogy Weöres Sándor írta. Ez az elkallódás hatalmas veszteség, mert az adott inkarnációnkat elpazaroltuk. AA legfontosabbat kihagytuk, pont azt, amiért leszülettünk és testet öltöttünk. Érted? Érzed?...mert te érted van ez az egész és mindannyiunkért.
Meg szeretnéd keresni önmagad? Megkerültél már?
https://www.youtube.com/watch?v=289hrbua7hE
"elkallódni megkerülni
ez volt egész életem"
Weöres Sándor: Kockajáték
Hát nem erről szól az életünk?
Hányszor elkallódunk?
Hányszor felejtjük el emberi mivoltunkat és ösztönlényként csapódunk ide-oda az életben?
Vannak zenék, amik segítenek, köztük ez a zene is ilyen.
Wagner megélte Önmagát, tudta merre kell mennie az emberiségnek, merre kell elindulnia, zenéjében fejezte ki ezt a lehetőséget, irányt mutatott.
Parszifál élete példaértékű.
Mit keresett?
A Szent Grált, ami nem más, mint a mi alkímiánk, a belső tudatosság felé ívelő utunk, ahol rátalálhatunk Önmagunkra, a biztonságunkra, MAGabiztonságunkra.
De ez az út rögös, nehéz, megpróbáltatásokkal teli.
Visszariadni lehet, meg is tesszük nem egyszer, mert félünk szembe(s)ülni magunkkal.
könnyen kimondjuk azt a mondatot:" Légy önmagad!", "Csak add magadat!", "Valósítsd meg önmagad!".
Annyira elvarázsolódtunk, hogy azt hisszük mindez egyik napról a másikra menni fog.
A legnagyobb tévedés ez, mert igazán az inkarnációink sorozata pont erről szól és a megnehezített életeink pont ezért állítanak akadályokat elénk, hogy rádöbbenjünk erre a nagy rendre, ezen összefüggésre, aminek alapja a magabiztosságunk elérése.
Számtalanszor elhalasztjuk a lehetőséget, mert sokkal könnyebb úgy élni, hogy szemellenzőt teszünk magunk elé és ámítjuk magunkat a pillanatnyi hedonista életünk mámoraival.
Ilyenkor visszataszítónak tűnhet az az ember, aki segíteni szeretne nekünk a tapasztalataival, példáival, szeretetével... sőt a hasonló zenék még ellenszenvesekké is válhatnak, mert akkora az az ellenállás, hogy inkább visszatérünk a régi, már nem szolgáló beidegződéseinkbe, ahol tovább okoljuk a világot. Pedig így semerre sem jutunk, csak a nagy ámításba.
Elkallódunk, ahogy Weöres Sándor írta.
De meg is kerülhetünk, meg is találhatjuk magunkat, mert ez a feladatunk, életünk legfontosabb feladata.
Ugye ? :)
Te már tudod. :)
Legyen még itt egy idézet, egy fontos gondolat Babits Mihálytól:
"Tudod hogy érted történnek mindenek
-mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért."
"elkallódni megkerülni
ez volt egész életem"
Weöres Sándor: Kockajáték
Hát nem erről szól az életünk?
Hányszor elkallódunk?
Hányszor felejtjük el emberi mivoltunkat és ösztönlényként csapódunk ide-oda az életben?
Vannak zenék, amik segítenek, köztük ez a zene is ilyen.
Wagner megélte Önmagát, tudta merre kell mennie az emberiségnek, merre kell elindulnia, zenéjében fejezte ki ezt a lehetőséget, irányt mutatott.
Parszifál élete példaértékű.
Mit keresett?
A Szent Grált, ami nem más, mint a mi alkímiánk, a belső tudatosság felé ívelő utunk, ahol rátalálhatunk Önmagunkra, a biztonságunkra, MAGabiztonságunkra.
De ez az út rögös, nehéz, megpróbáltatásokkal teli.
Visszariadni lehet, meg is tesszük nem egyszer, mert félünk szembe(s)ülni magunkkal.
könnyen kimondjuk azt a mondatot:" Légy önmagad!", "Csak add magadat!", "Valósítsd meg önmagad!".
Annyira elvarázsolódtunk, hogy azt hisszük mindez egyik napról a másikra menni fog.
A legnagyobb tévedés ez, mert igazán az inkarnációink sorozata pont erről szól és a megnehezített életeink pont ezért állítanak akadályokat elénk, hogy rádöbbenjünk erre a nagy rendre, ezen összefüggésre, aminek alapja a magabiztosságunk elérése.
Számtalanszor elhalasztjuk a lehetőséget, mert sokkal könnyebb úgy élni, hogy szemellenzőt teszünk magunk elé és ámítjuk magunkat a pillanatnyi hedonista életünk mámoraival.
Ilyenkor visszataszítónak tűnhet az az ember, aki segíteni szeretne nekünk a tapasztalataival, példáival, szeretetével... sőt a hasonló zenék még ellenszenvesekké is válhatnak, mert akkora az az ellenállás, hogy inkább visszatérünk a régi, már nem szolgáló beidegződéseinkbe, ahol tovább okoljuk a világot. Pedig így semerre sem jutunk, csak a nagy ámításba.
Elkallódunk, ahogy Weöres Sándor írta.
De meg is kerülhetünk, meg is találhatjuk magunkat, mert ez a feladatunk, életünk legfontosabb feladata.
Ugye ? :)
Te már tudod. :)
Legyen még itt egy idézet, egy fontos gondolat Babits Mihálytól:
"Tudod hogy érted történnek mindenek
-mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog
a te bűnös lelkedért."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése