Becsapjuk magunkat, amikor már nincs elegendő energiánk arra, hogy rálássunk ezen manipulációkra és hosszabb ideig is kivonhatjuk magunkat a forgalomból, mert egy bűvkörbe kerülünk, ahol másodrendű állampolgárokká válunk(legalább is így hisszük). Ez az állapot már ténylegesen erőtlen, ahol a megoldásunkat a másikban akarjuk keresni.
Mindezt mi csináltuk magunknak, mi egyeztünk bele, mi mentünk e felé szabad akaratból.
Akár többször is beleesünk ugyanazon hibába, mert még mindig nem elég erős a szellemmel való lelki kapcsolatunk.
ha csak a lelki szinten akarunk megoldást találni, addig szinte mindig a másikat okoljuk a jelenlegi , vagy az elmúlt állapotainkért.
Igazán tényleg állatias módon élünk, állatias módon reagálunk.
Egóharcok világát éljük, miközben azt akarjuk láttatni, hogy egységben vagyunk magunkkal és világgal.
Ez a vészjóslóan ambivalens állapot egyre nagyobb teret hódítva szedi áldozatait.
Értékhiány, gyarlóság dömping.
Negatív sorok ezek?
...
Nem hinném, inkább csak tárgyilagosak.
Minek szépíteni a dolgokat, ha azzal nem segítünk.
Ha ténylegesen az üres lelkű emberek azok, akiket értékként ajnároz a világ, akkor ott már baj van.
Nagy baj.
De ezen felismerésért is sokat kell tennünk, hogy ténylegesen elszálljon a szemünk elől a homályosító köd, mert a visszahúzó erő annyira erős, hogy nem csoda, ha sokszor visszaesünk.
Ezért is én azt mondom, hogy nem baj, ha néha elcsábít a világ , csak időben térjünk vissza és a józan ítélőképességünket használva vonjuk le a konzekvenciákat.
:)
:)
:)
...na irány fotózni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése