magaddal szemben

Bevallhatod, nem kell szépíteni azt, ami benned van.
Nem kell a világ felé megfelelned, mert egyszer úgyis fel kell ébredned.
Hiába a sok képmutatás, álnokság, mert egyszer minden kiderül.
Minden hajszálunk lajstromba van véve, minden cselekedetünkkel szembesülünk egyszer.
Ne szégyelld a szomorúságodat, a gyengeségedet, ne akarj többnek látszani, mint ami vagy, csak legyél végre TE, legyél Önmagad.
Nem baj, ha nehezek az éjszakáid, nehezek a napjaid, ébredj rá, hogy mindez te érted van, miattad változtak meg a körülményeid.
Most már nincs protekciód, mindent magadnak kell véghez vinned, mert elegendő erőd van a megoldáshoz.
Soha ne bánd a fájdalmas napjaidat, ne búsulj azért, hogy "rossz" döntéseket hoztál.
Csak legyél jelenebben a szent pillanatban.
Itt megbocsájthatsz magadnak.
Ráébredhetsz arra a szentségre, amiivel fel vagy ruházva és bármikor magadhoz ölelheted magadat.
Rossz vagy? Ezt érezted?...semmi baj, hidd el mindenki volt már rossz, mindenki haragudott, gyűlölködött, hazudott, irigykedett, álnok volt.
Aki ezt tagadja magában és a szembesülést halogatja, annak még nem érett meg a lelke arra, hogy olyan felismerésekben legyen része, amitől a békesség és nyugalom ölelje át.
Ne félj, nem vagy egyedül, de még sincs már olyan protekciód, mint esetleg régebben, amikor csak úgy simán ment az életed.
Most már máshogyan mennek a dolgok, mert felnőtt vagy. Megmutathatod magadnak, hogy felnősz magadhoz, az Önvalódhoz, a megváltáshoz, a Szellemedhez.
Rossznak érzed magad néha?
nem baj, az a jó, hogy végre már nem akarsz másnak látszani, mint ami vagy, van benned valami ideális viszonyítási alap, amihez mérten változni szeretnél.
Jó az irány, a vitorlák feszülnek már és jó helyre visz a szél, pontosan oda, ahol a moralitás fővárosa van.
Minél közelebb kerülsz ehhez a helyhez, annál jobban megnyugszol és rájössz, hogy mindig is ide tartottál, ahova Parszifál is igyekezett.
Ne félj az érzéseidtől, bízz abban, hogy tényleg szembesülnöd kell minden rejtett érzéseddel, tulajdonságoddal, mert e nélkül nem fejlődhetünk, nem juthatunk  közelebb önmagunkhoz.
Az hazudik, aki magán kívül látja a rosszat, az nem ismeri önmagát, aki csak jónak állítja be magát és elhatárolódik minden olyat tulajdonságtól, amivel mások előtt rossz fényben tűnhetne fel.
Rengeteg ilyen ember él most a Földön, akinek a legkisebb szándéka nincs arra, hogy elinduljon önmaga felé.
Könnyen felismerhetők ők.
Azonnal kiderül róluk, hogy hol tartanak, mi a legfontosabb nekik.
Ezen gondolataimmal kívánom neked, hogy legyél egyre tudatosabb, ezáltal nyugodtabb és elfogadóbb magaddal szemben és ezáltal a világgal is.

BALATONPARTON
(Nagy László)

Balatonparton
a nádi világban
megbújtam egyszer,
s csodaszépet láttam:
bóbitás nádon
nádiveréb-fészket,
sásbokor alján
kis vizicsibéket.
Vadruca moccant,
topogott a vízre,
barna liléit
vízi útra vitte.
Senki se látta,
csak magam csodáltam,
ott a vízpartján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel,
s hazaindultam
nádihegedűvel.