2017. július 5., szerda

kegyelem












Elsősorban azért vagyunk itt a Földön, hogy egyre közelebb kerüljünk magunkhoz, megismerkedjünk személyiségünk korlátaival, változtassunk rajta ideális tempóban, ami még nagyobb felszabadulást hoz a lelkünk számára. Nem szabadna erről az útról letérnünk, persze addig, amíg a szándékaink nem elég erősek a tapasztalataink szintetizálására, addig kerülő utainkat járjuk, ami egyes mondások szerint ugyanoda vezet.
Hálás vagyok a sorsnak az életemért, a felismeréseimért, a kegyelemért, amit csakis a megfelelő türelemmel érhetünk el.
Ezt sürgetni egyáltalán nem lehet.
Áldás és békesség legyen a lelkedben, az életeden, aki olvasod ezen sorokat.
Köszönöm.

Nincsenek megjegyzések: