csak

kölcsönösség

tudatos jelenlét

szeretet

nyitottság

önmegismerés(hazugságaink felszámolása-a magunk és más felé irányzott hazugságok)

ideális szelekció Ezek nélkül semmire sem megyünk. Semmire, csak önámításba.

éld

Éld lazán az életet, hangoztatják sokan, de aki ilyet állít, az nem hiszem, hogy még szembesült volna igazán magával, szembesült volna igazán olyan élethelyzettel, amiben csakis a tudatos jelenlét és koncentráció segíthetett, semmiképpen sem a könnyelmű lazaság.
Tudatos jelenléttel , de semmiképpen nem görcsösen, és semmiképpen nem lazán.
A lazaság és a görcsösség között van a tudatos jelenlét.
Egy izom tónusossága is ettől függ.
Ha nagyon laza, akkor is szélsőségesen sérülékeny, ha nagyon görcsös, akkor is. :)

különleges

Különleges dolgokra vágyunk, úgy érezzük nem találjuk és ezért szomorúak leszünk, mert a napunk monotonitását egyre jobban megéljük. Nem vesszük észre az "apróságokat", amikben mindig ott van a csoda, az igazi eszencia, az igazi különlegesség.

Egy szeretettel teli tekintet, egy udvarias cselekedet, egy "apró" ajándék, amiben több szeretet összpontosul, mint másban, amit a szeretet köntösébe öltöztetnek, de nincs mögötte semmi érzés, csak haszonelvűség.

Egy baráti közeledés, ami nem vár el semmit, csak azt az örömet mégis(ha megadatik), hogy elfogadja a másik fél azt, amit ő szeretettel felkínál neki, legyen az csak egy sms üzenet, ami szívből fakadt.

Ezek számomra igazi értékek, igazi lehetőségek ahhoz, hogy az elválasztottság érzés béklyójából kiszabadulhassunk és merjünk újra bízni az igazi emberi érzésekben, ÉRTÉKEKBEN.

Ezzel a pár mondattal kívánok neked csodás, tudatos napot.

magabiztosabb

Megtisztítjuk magunkat minden nap külsőleg.
Belsőleg nem(tisztelet a kivételnek).
Egyre inkább  ápoljuk külsőnket,  egyre erősebb a magamutogatás kényszerességéből fakadó, külső elismerések begyűjtésének vágya. Mindezek észrevétlenül hálózták be szép lassan a lelkünket.
Észre sem vesszük, de ezen energiákra vágyunk, ahol az elismerések révén érezhetjük magunkat magabiztosnak.
Ez a folyamat egyre jobban kényszerít idővel, egyre nehezebben érjük majd el a kívánt paramétereket, mert igazi elfogadás és megnyugvást igazán soha nem érezhetünk ezen életvitelben, ezen mentalitásban.
Tökéletes külsőre vágyunk, jobb esetben csak tökéletesebbre(általánosságban csak erre fókuszálunk), de alapvetőleg csak magunk előtt toljuk azt, amivel már szembesülnünk kellett volna, amivel idővel úgyis szembesülünk, csak halmozottan, még nehezebb próbatétel révén.
Semmiképpen nem az ideális testmozgás ellen beszélek, hanem a szélsőséges, torzult önmagunk kiemelésének, magamutogatásának felismerésére hívom fel a figyelmet, ami nagyon sok veszélyt rejt magában, legfőképpen azt, hogy elvesztjük magabizto(n)sságunkat.
Pedig úgy tűnik, hogy egy fitt ember magabiztos.
Igen, látszólag.
De a fittsége abból a figyelemből táplálkozik, amit a rajongóitól kap, amibe szélsőségesen kapaszkodik, még akkor is, ha ezt nem érzi, vagy nem akarja tudomásul venni.
Ilyenkor a  lelkünk sorvad.

Izmaink feszülnek, de a lelkünk víztelenül szárazzá válik, ami azt eredményezi, hogy az első adandó tényleges megpróbáltatásban összeomlik.
Üzletek épülnek külsőségeink kényszeres ápolásának megvalósítására, egyre jobban a szélsőségeinkben tartva, amit különböző ideológiákkal meg is magyaráznak.
Nagy üzlet ez, nagyon nagy.
Viszont akinek van rá érzéke, kiszáll ebből az ördögi körből.
Megvalósít egy olyan egyensúlyt, egy olyan ideális testi-lelki mozgást, ami a legideálisabban tartja majd egészségben, amitől igazán magabiztos, magabiztosabb lehet.
Az egónk szereti, ha a figyelem középpontjában van, szereti, ha elismerik.
Minél erősebb ez a tendencia, annál nagyobb lesz a függés, a vágy arra, hogy elismerjenek minket.
Ebben a bűvkörben nem lehet már gyengének látszanunk, itt már ténylegesen azt a látszatot kell fenntartani, hogy mi minden esetben a legkiválóbban érezzük magunkat.
Nagyon sok energiát pazarlunk ennek fenntartására, hihetetlenül sokat, amit pontosan magunktól veszünk el, a magabiztosságunk építésétől, a lelki nyugalmunk megvalósításától.
Ezen szavak, ezen gondolatok nem népszerűek olyan társaságokban, ahol egymásnak bizonyítják be az emberek létjogosultságukat a birtokban lévő tárgyaikkal, testük fittségével, ruhájuk, autójuk márkájával, aktuális (vagy éppen az ex)partnereik mellbőségének megtárgyalásával, ahol a látszólagos magabiztosságukat ezzel igazolják.
Egyszer mindenki szembesül magával. Senki sem kivétel ez alól.
Komfortérzetünkbe befurakodik majd a bizonytalanság, a félelem, ahol majd igazán bebizonyíthatjuk mennyit adott számunkra a külsőségek szélsőséges ápolása, a külsőségeiket szélsőségesen ápoló "barátaink" közelsége.
:)
Egy igazi barát alapból a lelkünket szereti, aki a lelkünket erősíti, mert tudja, hogy mennyire fontos dolgok ezek, mennyire nélkülözhetetlen a jó viszony magunkkal, ezáltal a barátainkkal.

mennyország

https://www.youtube.com/watch?v=gObWuUaLOv0

https://www.youtube.com/watch?v=x2Yl0ALK3-4&feature=share

Hiába tudjuk, hogy a felhők felett mindig kék az ég, vagy mindig süt a Nap, ha szar  napunk van.
hahahahahhahah :))))

már

Meg akarunk gyógyulni, miközben a Forrástól elzárjuk magunkat. Viszont minden erőnkkel azon vagyunk, hogy bebizonyítsuk azt, hogy ezen Forrás nélkül is boldogulunk.
Plasztikai sebészünk kiválóan együttműködik velünk, mert így észrevétlenül sorvadhat a lelkünk úgy, hogy ezt más nem is láthatja, csak a felületen lévő műmosolyunkat.
Napi rutinunk van ehhez, de amikor hazaérünk lekerül az álarc és sírnánk, ha tudnánk, de már az sem megy.
Annyira jól csináljuk már ezt, hogy fel sem merül bennünk, hogy van más lehetőségünk is.

Mindig fittnek kell látszanunk, nem engedhetjük meg magunknak ebben a  világban, hogy gyengének láthassanak, mert akkor elvesztjük presztízsünket.
Ezt mondták nekünk, mi meg ezt el is hittük.

fel kell

" A közterek zsúfolásig megteltek, de a szívekből kiürült Isten."
(részlet Az ifjú pápa c.filmből)

Hazug kompromisszumokat kötünk, mert azt hisszük hazug kompromisszumokat kell kötnünk, mert abban a tévhitben élünk, hogy csak így maradhatunk életben.
Felületességünk  a perifériára száműzött bennünket, mégis azt hisszük, hogy közeledünk magunk felé.
Tévhitünk már beleivódott a lelkünkbe, hamis isteneink oltalma alatt vergődünk, mégis azt a látszatot keltjük, hogy izmaink ideálisan tónusosak, mosolyainkat nem a kényszer húzza a vízszint fölé.
Fel kell nőnünk arra, hogy eljöjjenek a pásztorok és a napkeleti bölcsek hozzánk, meg kell szabadulnunk a hazugságainktól, fel kell készítenünk a lelkünket az ideális változásra, a megváltásra.

egyszerűsíts

"ellopva"2

festette a természet 
("ellopva"2017.01.27)

szabadnak

https://www.youtube.com/watch?v=lbTkZYQpCWw

https://www.youtube.com/watch?v=lbTkZYQpCWw


Szabadnak lenni, ez a dolgunk, minden élethelyzetünkben a legszabadabbnak, amit ki lehet hozni a helyzetből.
Ez a szabadság nem szabadosság, csak egy kellő tisztelettel és figyelemmel átitatott önszeretet, ami a másik felet is értékeli és méltósággal öleli körül.
Nincs más lehetőség, mert minden más csak szélsőség.
Ez a középút, ahol mi is létezünk, de mások is fontosak számunkra, mert szeretettel tudunk feléjük közeledni, a félelmeink ezáltal megszűnnek, vagy csak kisebb mértékben korlátoznak.
Mindig jönnek szarabb napok, mindig számolnunk kell ezzel, mert akit nem érnek pocsék helyzetek, az nem is tud lelkileg fejlődni.
Persze látszólag azoknak jobb, akiket kevésbé érnek nehéz, kegyetlen helyzetek, de majd mindenkiben letisztul ez a gondolat egyszer és megérti, hogy nem is annyira veszélyes ez a kötelező konfrontáció.
Igazán csak így ismerhetjük meg magunkat kellő módon, mert az igazi lustaság az, amikor az ember kényszerítetten a pótcselekvés mentsvárába kapaszkodva hiszi, hogy ő bizony sérthetetlen és stabil.
Hatalmas baklövés így gondolkodni, holott az emberiség nagy hányada így éli meg napjait.
Pillanatnyi élvhajhászatukban hiszik a biztonságukat, amikor bebizonyíthatják másoknak, hogy ők bizony mennyire sikeresek, mennyire példaértékűen etalonok.
Ez egy ördögi kör, mert nagyon nehéz belőle kikerülni, mert annyira elzárja az ideális szellemi tápláléktól a lelkünket, hogy igazi zombivá válhatunk, mert teljesen kiüresedett, érzék nélküli, élvhajhász bábokká válunk, amit a világ akart tőlünk, azzá lettünk.
Olyan bezárttá válhatunk, ahol minden hasonló megközelítés csak mosolygás tárgyát képezi, mert a felületen ezen sorok nem érinthetik meg a hasonló mentalitású emberek lelkét.
Persze van létjogosultsága ennek minden aspiráló léleknél, mert szélsőségeink ismeretében kerülhetünk közelebb a középutunkhoz.
Ezért is nem ítélkezéssel kell ezen emberek felé fordulnunk, hanem tudatos elfogadással, ami a legnehezebb feladatok egyike.
Csak így lehet, minden más csak haszontalanság. :)

bokuszdor winner 2020

Hús- és egy halétel a három körettel (kombó).

Nincs más megoldás, csak a szeretet.

reményekkel

Ezen a napon a szokásostól eltérően egyre többen gondolkodtak el reggel az életükről és és konstatálták azt, hogy bizony ma egy olyan hasznos dolgot tesznek, amihez igazán nagyon sok érdekük nem fűződik.Ráébredt néhány ember ebben a pillanatban, hogy nincs más megoldás, minta megbocsátás.Reményekkel teli szép nap indult.

köd

Mivel köd volt beültünk teázni, amíg újra köd nem lett és újra nem lehetett látni csak az orrunkig.
Már mondták is többen, hogy miért akkor jövök, amikor köd van, hiszen nem akkor kell fotózni?
De én nagyon ráálltam a köd fotózásra, szerintem ez lesz az én nagy karrierem kezdete.

Néha köd van a fejemben is.
Nehéz ezt megtisztítani, ilyenkor érzem, hogy mennyire védtelen tudok lenni, pedig általában tudatos vagyok és meg tudom figyelni a gondolataimat, érzéseimet.
De arra is rá kellett jönnöm idővel, hogy amikor elbízom magam, akkor jön valami próba, egy olyan élethelyzet, ahol bebizonyíthatom, mennyire vagyok éber.
Ilyenkor ha köd van bennem, az a legrosszabb.
De jelenleg újra süt a Nap belül a lelkemben, csak emlékeztetőül írtam le ezen sorokat, hogy még éberebb maradjak, okulásként neked, mindenkinek, hogy te is éber maradj és mindenki éber tudjon maradni egyre huzamosabb ideig.

:)

                          

fák

(foto:Gilbert Garcin)

" Az evolúció bölcs szellemi rendje (a karma törvénye) úgy működik a világban, hogy az illúziókban élő ember helyzete előbb-utóbb tarthatatlanná válik, és a szükséges krízis, mélypont ébresztőerőinek segítségével -ha fájdalom árán is, de -megszabadul káprázataitól."

hozzájárulásom

Engem mint apa, szülő, mélységesen megérintett az olaszországi baleset.
Leírhatatlan fájdalmat érezhetnek most a gyermekek szülei, hozzástartozói.
Ezen gyertyagyújtásommal és könnycseppemmel érzek együtt velük, kívánva azt, hogy enyhüljön fájdalmuk és az elfogadás nehéz útja, legyen nekik könnyebb és rövidebb.
A gyermekek lelke hamar jusson túl a kamalokán.

mai kirándulás

jájjmán