Ma is ünnep van. Csak egy kicsit más, mint a nagy ünnepek.
Valahogy így érzem ezt manapság, mert minden napnak ott van a szépsége. A legkegyetlenebbnek is.
Van egy iciri-piciri jó része.
Na. Azt kell megtalálnunk és abban kell megkapaszkodnunk és a napvilágra húznunk magunkat, hogy elmosolyodjunk természetesen, rádöbbenjünk, hogy nincs igazán soha semmi baj.
Ugye?
Most már egy kicsit mosolyogsz?
Szerintem igen, mert ismerlek.
Ölellek.
És ünneplőbe öltöztettük ismét a szívünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése