Pünkösd 2

Folytatom a gondolataimat, amiben még talán megint csak kevés szó fog a Pünkösdről, de a harmadikban, biztos eljutok már oda is.

Ott hagytam abba, hogy milyen felismerésekben volt részem.
Az öntudatunkra ébredésünkkel és az alázatunkkal egy más megvilágításból tekinthetünk az ünnepekre.
Mindenki nézetét elfogadom, hogy mit gondol ezen eseményekről. Én az enyémet írom most le.
De rá kellene térnem tényleg a Pünkösdre, amiről írni is szerettem volna.
Számomra tényleg nem jelentett semmit még egy hete sem.
Sokszor hallottam róla, de mindig csak a szárazságot és a vallás dogmatizmusát véltem benne felfedezni. Nem tartottam említésre méltónak...fel sem merült bennem, hogy hozhat valami újat az életembe.
Az utóbbi időben sokszor kinyilatkoztattam azt a kérésemet, hogy megtudhassak olyan dolgokat, ami a testi, lelki egészségemet szolgálja.
Mivel nagyon sok szélsőségemet megéltem, úgy döntöttem, hogy itt az ideje a középúton járnom.
Az egészséges ÖNTUDAT és az egészséges ALÁZAT felismerése valami ilyesmit teremtett meg bennem.
Ezzel a felismeréssel egyenesen arányos az, hogy olyan ismeretek is belénk áramolhatnak, amiről eddig fogalmunk sem volt.
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy könyvből olvassuk ki, de ez is simán belefér.
E két dolog alkímiája elénk tárja a titkokat, de már a megfejtéssel együtt.
Ezek a dolgok belőlünk fakadnak fel. Minden bennünk van, csak úgy gondolkodnk manapság, hogy kintről tanuljuk meg...innen hozzuk magunkba.
Sok helyen olvashatunk Pünkösdről.
De az az érzésem, hogy nagyon szárazan írnak erről a dologról, tisztelet a kivételnek.
Évről évre ugyanazokat a száraz dolgokat másolják ki valahonnan és kevesen teszik meg azt, hogy saját szemszögükből világítsanak rá, hogy mi számukra ez az ünnep.
Nem szeretnék ítélkezni, csak tényekről beszélek. Ha valakit megsértettem, bocsánatot kérek tőle.
Számomra Pünkösd egyet jelent az ember gondolkodásásnak alkímiájával, azzal, hogy megértette azt, hogy milyen változáson ment kersztül az emberiség és a Föld Krisztus testet öltése és az ez utáni vissza szellemülése után.
Akik Krisztus tanítványi voltak ezzel tisztában voltak.
Megértették a Föld fejlődésének, alkímiájának jelentőségét és erre a változásra gyakorolt krisztusi hatást.
Krisztus előtt a Föld az anyagba süllyedésének abban a stádiumában volt, ahol már csak alig hatotta a át a szellem.
Egy olyan világot kell elképzelni, ahol senki sem törődött senkivel...(szinte elképzelhetetlen, hogy még erősebben, mint manapság, de bizony így volt)...a szemet -szemért elv működött.
Egy ilyen világ teljesen az anyagba süllyedésre volt ítélve.
Mit is jelent ez?
Nagyon súlyos dolgokat.
Azt, hogy egy idő után annyira elkorcsosultak volna az emberek viszonyai egymás iránt, hogy ennek következtében az anyag alatti síkra került volna a Föld.
Ebben a világban eltűnik a remény.
Eltűnik az átszellemesedés lehetősége.
Eltűnik a szeretet .
Egy ilyen világ kikristályosodásának utolsó pillanatában jelent meg a sokak által megjövendölt Krisztus.
A MEGVÁLTÓ.
Talán érdemes egy kicsit jobban megérteni és odafigyelni erre a szóra...MEGVÁLTÓ.
Igen...a Föld anyag alattiba süllyedésésnek megváltója.
A Föld és az emberek megváltójáról van szó.
Nem egy egyszerű szóról...egy elcsépelt névről...hanem mindenkinek a MEGVÁLTÁSÁRÓL van itt szó.
Sokaknak beszéltem erről, nem szándékoztam térítő munkát végezni. Nem tartozom vallási felekezethez, csak a saját vallásomról beszélek, ami ennek ellenére mindenki szívében megfoganhat és rájöhet, hogy csak az egyetemesség hozhet megoldást.
Minden, amit most leírok a szívemben született meg.
Senki nem akart megtéríteni erre.
Egyszer mindenki eljut oda, hogy individuálisan befogadja azt, ami azt jelenti...VAGYOK, aki VAGYOK.
Mindenkiben magában kell ennek a felismerésnek megszületnie.
E felé megyünk sokszor nagy kerülő utakkal...de a lényeg, hogy egy felé tartunk. Ezekben az utakban vannak sokszor nagyon szép és nagyon nem helyén való dolgaink.
Van, hogy bántjuk egymást, mert azt érezzük jogunkban áll ezt megtenni, mert mi sokkal többek és jobbak vagyunk másoknál.
Ítélkezünk, mert az egónk nem tűri, hogy a tükreinket látjuk, nem akarja elfogadni azt a tényt, hogy Isten nem ver bottal, csak mi magunk bántjuk magunkat azzal, hogy makacsan ragaszkodunk az ideje múlt befásult(scerososos) gondolatainkhoz.
Nem engedünk és ez által kemény leckéket kapunk...sokszor úgy tűnik, hogy nem is érdemeljük meg, holott csak mi vnzottuk be ezt a lehetőséget.
Gőgösségem sokszor olyan élethelyzetbe kevert, hogy nem győztem mély sebeimet ápolni.
Pedig csak olyan sebeket kaptam, amit okoztam másoknak, nem nagyobbat...pedig annyira fájt...most elgondolom, hogy ,másnak hogy fájhatott. Bocsánatot kérek.
Tényleg a szívem mélyéről kérem a bocsánatot, mert most már megbántam.
Tegnap este nagyon szenvedtem.
Egyedül voltam.
A gyermekeim nem voltak velem. Annyira megszoktam, hogy együtt alszunk. De most az élet megengedte, hogy egyedül legyek éjszaka a gondolataimmal.
Olvastam és nagyon sok szépségre jöttem rá.
Utána bánatos lettem.
Valaminek a hiányát éreztem. Elgondolkodtam, hogy de sokan vannak egyedül, akinek nincs semilyen fogódzkodójuk.
Most megérezhettem azt a legnagyobb mélységekben, amit nap mint nap millióan éreznek.
Nem véletlenül kaptam.
Amikor a legmélyebben voltam, akkor döbbentem rá, hogy nekem van fogódzkodóm.
Nem anyagiakról beszélek, nem autóról, házról, pénzről, nem egy bomba nőről.
Krisztusról beszélek és arról, amit tett annak érdekében, hogy a világból eltűnjön a KÉTség.
Sokan azt mondják, hogy nem hisznek istenben, de nem véletlenül vannak ezek a "TANULSÁGPILLANATOK", amikor ha kel, ha nem...be kell ismerni, hogy van valami, amihez hozzá lehet szólni és már nem segíthet a pénz, a karrier.
Az ellenerők, akik, vagy amik bennünk, de gondolhatjuk azt is , hogy kint működnek mindeig azon vannak, hogy nehogy felismerjük azt a tényt, hogy Isten és az angyali hierarchia létezik.
Ezek a "TANULSÁGPILLANATOK" a legnagyobb ellenségeik.
Ilyenkor kiderül minden turpisság.
Lelepleződik az, hogy igen is létezik egy ember feletti hierarchia, amit nem önző érdekek vezérelnek.
Valami ilyesmire ébredtem rá ismét...már sokadszorra, de most azt hiszem nagy bizonyossággal már.
Miután ez az erő a segítségemre lett, összeállt a kép.
Azt éreztem, hogy nincs titok.
Azt éreztem, hogy ezt mindenkinek tudnia kell.
Mindenre van magyarázat.
Ezt eddig is sejtettem, de ilyen bizonyosággal még soha.
Eszembe jutott a Pünkösd misztériuma.
Eszembe jutott, hogy mit is élhettek meg a tanítványok akkor és ott.
A tudati lélek korában élünk. Ez azt jelenti, hogy nem csak az érző lélek korában már, hanem az az utáni tudati lélek korában.
Fontos tudnunk, megismernünk mindent, annak ellenére, hogy régebben elég volt csak hinnünk. Az individualizmusunk ezt kívánja. Az EGYségbe tartunk mindannyian úgy, hogy közben megtartjuk az Én tudatunkat...nem csak egy tudattalan EGYségbe térünk vissza, ahonnan jöttünk, ahol még nem tudtuk kimondani azt, hogy én vagyok.
Ádámnak köszönhetjük, hogy kialakult bennünk az, hogy én tudatunk van. Ez a bűnbe esés privilégiuma.
Ezzel az is együtt járt, hogy eltávolodtunk az istenitől. Egyre messzebb kerültünk attól, ami a lényeg.
Az éntudat másik végleteként megjelent az Istentelen egónk.
Ez az Istentelen egó hajtja jelenleg a gondolatokat. Ebben nincs alázat.
Az Istentelen egó akkor válik természetes EGÉSZséges énünkké, ha ALÁZATOT gyakorlunk.
Felismerjük TEREMTETT mivoltunkat, ami később megengedi, hogy magunk formáljuk a világunkat és közelebb kerüljünk Istenünkhöz.

Szeretettel.
izi

folyt. köv.