RÁK

Egy hozzászólásként írtam...de úgy gondoltam megérdemli, hogy cikk legyen belőle...írtam még hozzá egy keveset.

A rákról nem egyszer írtam már.
Minden nap van esélyünk arra, hogy felül kerekedjünk rajta, ugyan is minden nap rákosak vagyunk, de az immunrendszerünk felül bírálja ezt.
Addig tudja ezt tenni, amíg ehhez van energiája.
Energia a pozitív hozzá állásból, az elfogadásból, az együttérzésből, az elengedésből, a szeretetből fakad.
Minden öncélú tevékenységünk, ami mások kárát okozza (tudatosan vagy tudattalanul) a rák győzelmét segíti elő. Mik is ezek a dolgok...ezek az okolások, mások lekicsinylése, hazugságok, brutalitás, a szép rombolása, a szeretet nem elfogadása.
Mindenki maga dönt arról egy személyre szabott intervallumon belül, hogy meddig akar egészségesen élni.
Mindenki akkor is dönt, amikor gyűlölködik.
Olyankor kitép magából egy darabot, beleharap magába...de lehet, hogy ezt akkor és ott nem érzi, mert az egó ezt nem is hiszi el...de idővel nyomorékká harapja magát és az élet már nehezen tudja átjárni, mert egy épp szerve már nincs.
Ilyenkor felébred a megértés, sajnos sokakban csak ilyenkor, a rálátás arra, hogy mit tett magával.
Sokan későn ébrednek rá.
De a következő életükben sok tapasztalattal maguk mögött már ilyen saját kelepcébe nem esnek, mert tanultak belőle...már aki. Mert van úgy, hogy a köv. életben is folytatják...ilyenkor már olyan visszafordíthatatlan degeneratív betegséggel sújtja magát, ami rákényszeríti, hogy lásson másként.

Tehetünk annak érdekében nagyon sok mindent, hogy egészségesek maradjunk.
Ha meg már diagnosztizálták a rákot akkor is van remény.Sokszor hallottam már, hogy azt mondják, hogy az orvos még kb két hónapot jósolt neki...vagy többet egy kicsivel, de a lényeg az, hogy ezt tényként közölte...eldöntötte.

Ez nem semmi.
Amikor ilyet hallok elég nehezen tudom alkalmazni az együttérzést, de megteszem, mert akkor magamnak ártok. Nem ítélek, hogy ne ítéltessek.
Amiket most írok tényszerűen kijelentem, negatív érzelmi töltés mentesen. Senkinek nincs joga meghatározni egy embernek azt, hogy mennyi ideje van hátra. Ez a legnagyobb fekete mágia...FEKETE MÁGIA.
Talán nem tudatos, de az.
Sokan így mondanak le arról a kis erőről, amiből még kamatozhatnának.

Ugyan, tényleg néha annyira kevés ez az energia, hogy szinte lehetetlennek tűnik, hogy ebből még lehet valami.

De minden lehetséges.
A másképpen látás hozhat megoldást.
Mindig ez segít mindenben. Amikor másképpen látunk, akkor megváltozunk, a gondolataink is megváltoznak. Másképpen nézünk MAGunkra.
Másként tekintünk MAGunkra, mert látjuk, hogy mások lettünk.
Minden változás abból ered a világban is, hogy megváltozott a nézetünk.
Ezt nehéz elfogadni sokaknak, nehezen elfogadható, hogy a gondolkodás változása külső változásként tükröződik az életben, életünkben.
Ez a csoda...ami nem csoda.
A csoda nem a linearitáson alapszik.

A csoda nem úgy következik be, hogy valaminek meg kell történnie (fizikálisan) ahhoz, hogy a következő dolog is megtörténhessen.
A csodára úgy kell tekintenünk, hogy az nem függ attól hogy fizikálisan megtörténik e valami, aminek a racionalitás szerint meg kell történnie.
Amíg a fizikalitást tekintjük a végső valóságunknak, addig csak egy szűk területen belül élünk.
Amikor beengedjük azt a tényt, hogy minden fizikális valóság mögött megtalálható egy szellemi minőség, akkor már közelebb is kerültünk a megoldáshoz.

Az autó kerekei nyomot hagynak a sárban.
Amikor az autó jó messzire távolodik, akkor csak a nyom marad hátra.
A racionális gondolkodó(aki még nem tapasztalt ilyet) csak annyit tud mondani, hogy ez a mély nyom, amit a kerekek hátra hagytak valami önmagában lezárt dolog....valami nagyon lényeges...ami csak eddig terjed.
Nehezen magyarázható meg neki az, hogy ezeket a lenyomatokat egy régebben elhaladt autó kerekei hagyták itt, amiben egy ember ült és ő vezette ezt a járművet.
Az egyetlen valóság számukra az, hogy itt egy mély nyom van.
Ezt nem tudják összepárosítani az autóval és a kerékkel és azzal az emberrel, aki vezeti.
Még egyszer mondom ez a szemléltetés akkor érvényes, ha még nem tapasztalt ilyen járművet és kerék lenyomatot.
Így értelmezhető a testünk betegsége is.
Amíg csak a tünetet vesszük észre, addig csak egy szűk intervallumon belül látunk.
A betegség egy szellemi dolog lenyomata.
Ha felismerjük azt, hogy ez nem egy hablatyolás, hanem a valóságunk más dimenziókat is érint, akkor nem lesz nehéz megérteni azt, hogy a gondolatunk változtatásával megváltozik a lenyomat mintája, a tünetünk.
A csoda itt kezdődik, ami nem csoda.

A rák is így alakul ki hosszú távon.
Amikor a gondolataink, már nem tudnak csak degenerált lenyomatokat létrehozni...mivel a gondolataink sem az életet támogatók , hanem DEGENERÁLTAK.
Egy degenerált gondolat fizikális lenyomata a RÁK.

A rák gyógyulásában nagyon sok tényező szerepet játszhat.
De ez az egyik leg sarkalatosabb...a szellemi minőség...a gondolati minőség.

Lehet támogatni a testet a test edzésével, persze nem a mai "sport" szellemében...mert az is az egót erősíti, aminek megint nagy köze van a RÁK kialakulásához és fenntartásához.
Olyan sportról beszélek...de inkább a TEST NEVELÉSÉRŐL, ami nem esik túlzásokba. Ami a mértékletességen alapszik.
Minden a mértékletességen kell, hogy alapuljon.

A testkémiai oldal sem elhanyagolható.
Mit eszünk, mit iszunk....sokat, keveset?
De erről már írtam, meg nagyon sok helyen olvasható.

Ez a kis írás megint csak egy kis ébresztő...annak szánom...sok szeretettel.

izi