hmmm...
Csodákkal teli napjaim vannak.
Van amikor teljesen leamortizálódom, de valami mindig segít abban, hogy felcsillanjon előttem a megoldás.
Sokan úgy gondolják, hogy ismernek, pedig nagyon sok minden van, amiről nem tudnak.
Élem a hétköznapi életem. A szomszédaimmal jóban vagyok. Tiszteletben tartjuk egymást.
Vannak jó ismerőseim, akik csak a életem felületéig ismernek.
Tudják rólam, hogy masszőr vagyok. Tudják, hogy egyedül nevelem a gyermekeimet. Ennyi.
Nem ismernek.
Apám és Anyám, Testvérem talán már kezdik kapisgálni, hogy ki vagyok.
Azt kell mondjam, hogy nagyon kevesen tudják és érzik az igazi lényemet.
Eltelik úgy nap, hogy legszivesebben a gondolatimban vagyok.
Iyenkor nem kivánkozom sehová.
Nem azért, mert nem szeretem az embereket, hanem azért, mert így tudok igazán töltekezni.
Szeretem azt az állapotot, amikor beérik egy tapasztalásom.
Beérik és learathatom a gyümölcseit.
Csodálatos felismeréseim mindig elhalmoznak minden széppel és jóval.
Ezek az én kincseim.
Ráébredni igazi önMAG(o)amra.
Nem kiüresíteni a gondolataimat...nem. Állandóan a jelenemben lenni tudatosan.
Felfedezni azt, amiben vagyok.
Rálátni a "hibáimra"...összefüggést látni mindenben.
Csak ebben az állapotban lehetséges.
Itt nincs kérdés...itt csak válaszok vannak.
Az élet fájának gyümölcsei a válaszok.
Beérett finom, lédús gyümölcs válaszok.
Beleharapok most is az egyikbe...bármelyikbe haraphatok, mert mindegyik segít.
Gyógyír a sebeimre.
Személyre szabottan.
Mellékhatás mentesen.
Nincs recept és nincs gyógyszertár.
Csak gyógyulás van.
Ezekből a gyümölcsökből ehet más is...de nem lesz annyira tökéletes számára, mint, ha a saját élet fájának a gyümölcséből enne.
Szívesen adok, van egy nagy kosárral.
Kérsz?
Nézd csak milyen gyönyörűek.
A Tieid is pompásak...csodálatosak.
A mosolyod, szándékod érleli, a hited öntözi őket.
Én a kertemet gondozom, amikor elvonulok.
Talán önzőnek hat, hogy ilyenkor nem foglalkozom a más kertjével.
De amikor az én életfám ágai meghajolnak az alázattól, hogy egyek róluk, akkor tudok csak igazán adni...akkor leszek igazán én.
Amikor beérik a gyümölcs, megjelenik az alázat az életünkben.
Ez nem MEGalázkodás...ez teljesen más. Ezt a szeretet motiválja.
Ilyenkor eltűnnek a különbözőségek.
Nincs MÁS.
Csak EGY van.
izi
Csodákkal teli napjaim vannak.
Van amikor teljesen leamortizálódom, de valami mindig segít abban, hogy felcsillanjon előttem a megoldás.
Sokan úgy gondolják, hogy ismernek, pedig nagyon sok minden van, amiről nem tudnak.
Élem a hétköznapi életem. A szomszédaimmal jóban vagyok. Tiszteletben tartjuk egymást.
Vannak jó ismerőseim, akik csak a életem felületéig ismernek.
Tudják rólam, hogy masszőr vagyok. Tudják, hogy egyedül nevelem a gyermekeimet. Ennyi.
Nem ismernek.
Apám és Anyám, Testvérem talán már kezdik kapisgálni, hogy ki vagyok.
Azt kell mondjam, hogy nagyon kevesen tudják és érzik az igazi lényemet.
Eltelik úgy nap, hogy legszivesebben a gondolatimban vagyok.
Iyenkor nem kivánkozom sehová.
Nem azért, mert nem szeretem az embereket, hanem azért, mert így tudok igazán töltekezni.
Szeretem azt az állapotot, amikor beérik egy tapasztalásom.
Beérik és learathatom a gyümölcseit.
Csodálatos felismeréseim mindig elhalmoznak minden széppel és jóval.
Ezek az én kincseim.
Ráébredni igazi önMAG(o)amra.
Nem kiüresíteni a gondolataimat...nem. Állandóan a jelenemben lenni tudatosan.
Felfedezni azt, amiben vagyok.
Rálátni a "hibáimra"...összefüggést látni mindenben.
Csak ebben az állapotban lehetséges.
Itt nincs kérdés...itt csak válaszok vannak.
Az élet fájának gyümölcsei a válaszok.
Beérett finom, lédús gyümölcs válaszok.
Beleharapok most is az egyikbe...bármelyikbe haraphatok, mert mindegyik segít.
Gyógyír a sebeimre.
Személyre szabottan.
Mellékhatás mentesen.
Nincs recept és nincs gyógyszertár.
Csak gyógyulás van.
Ezekből a gyümölcsökből ehet más is...de nem lesz annyira tökéletes számára, mint, ha a saját élet fájának a gyümölcséből enne.
Szívesen adok, van egy nagy kosárral.
Kérsz?
Nézd csak milyen gyönyörűek.
A Tieid is pompásak...csodálatosak.
A mosolyod, szándékod érleli, a hited öntözi őket.
Én a kertemet gondozom, amikor elvonulok.
Talán önzőnek hat, hogy ilyenkor nem foglalkozom a más kertjével.
De amikor az én életfám ágai meghajolnak az alázattól, hogy egyek róluk, akkor tudok csak igazán adni...akkor leszek igazán én.
Amikor beérik a gyümölcs, megjelenik az alázat az életünkben.
Ez nem MEGalázkodás...ez teljesen más. Ezt a szeretet motiválja.
Ilyenkor eltűnnek a különbözőségek.
Nincs MÁS.
Csak EGY van.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése