Pünkösd 5

Már az ötödik...gondolataim, amik felfakadnak belőlem.

A mai napom megint sok felismerésben volt gazdag.
Valahogy ráismertem arra, hogy miért is vagyok.
Igazán ez nem annyira publikus, de a lényeg az, hogy jó érzésekkel vagyok teli.
Ezek a bizonyosság pillanataim.
Ez egy olyan érzés, amikor az Anyukánk ringat a karjában...de erre igazán tudatosan nem emlékezhetünk, de mégis tudjuk...valahonnan mélyről érezzük, hogy egyszer nagy biztonságot éreztünk a karjaiban.
Ez az érzés finom és lágy...mégis hatalmas erővel bír.
A csendből születik.
A csend az eszencia...a középpont.
Ebből az eszenciából, csendből szólt Jézus is, amikor kiűzte a kufárokat a templomból.
Nem az egójából szólt...ez egy más minőség.
Amikor a saját eszenciánkká válunk, akkor csak MAGunkat adhatjuk.
Az előző életeink, jelenlegi életünk tapasztalatainak ötvözetét.
EGYségben szólunk, MAGabiztosan.
A csendből.
Ez a mi könyvünk.
Belelapozunk és mindig ott nyílik ki, ahol a legfontosabb mondandója van számunkra.
Amikor írom ezeket a sorokat sem gondolkodom, hogy mit írjak.
Nincs min gondolkodnom, mert csak azt másolom ki, ami ebben a könyvben meg van írva...pontosan ezeket a gondolatokat.
Emlékszem általános iskolás koromban amikor fogalmazást kellett írnom, nagyon sokat kellett gondolkodnom, hogy mit is írjak.
Általában nagyon nehezen hoztam össze a sorokat.
Soha nem is értettem, hogy hogyan is lehet annyi mindenről írni.
De most, a jelen pillanatban nincs ilyen gondom, mert csak írok és írok.
Minden attól függ, hogy mennyire élem meg a jelen pillanatomat.
Minden megfelelés csak kizökkent a pillanatomból.
Sokszor egy szép zene hallgatása közben indul meg bennem valami.
Most is egy olyan zene szól, ami sokszor megihletett.
Milyen érdekes, hogy ugyanaz a zene ...és mennyire más tartalmat hoz ki belőlem.
Talán Ti is halljátok most ezt a zenét, talán az írásomon keresztül áthallatszik.
Csodálatos zene.
Olyan, mint amikor mindennel egyé válsz.
Olyan, mint amikor mindenkit szeretsz.
Olyan, ami lágyan megölel.
Hallod?
Jó itt lenni közöttetek.
Lehet, hogy holnap olvasod-e sorokat, de akkor is MOST van, akkor is együtt vagyunk és érezni fogjuk jelenlétedet.
Mi EGYek vagyunk...csak eltávolodtunk MAGuntól...Istentől.
Sokan annyira, hogy mindent, ami nem anyagi gyűlöl és ellök MAGától.
De úgy érzem, hogy vagyunk már sokan, akik e sorok mögött meglátják a lényeget.
Hallod a zenét?
A szférák zenéjét?
Ha hallod akkor béke költözött a lelkedbe.
Ha egyszerre sokan meghalljuk, akkor ez hatalmas erővé összpontosul.
Ez legyen a mi ünnepünk.


Szeretettel.
izi