elcserélnéd 2 ?

Elromlott a számítógépem. A vinyóm beadta a kulcsot és minden adatom (fényképem, zeném, írásom), eltűnt a süllyesztőben.

Ez nem ma történt, hanem kb.5 napja.

Eleinte nagyon sajnáltam és úgy éreztem, hogy ezen képek pótolhatatlanok és bele kell süppedjek az önsajnálatomba:).
Egy darabig meg is tettem.

De hála az égnek hamar rájöttem, hogy a lelkem állapotát mindig hűen tükrözte a számítógépem.

Kiüresedtem.

Szó szerint azt éreztem, hogy annyira nem hatnak meg a dolgok...valahol nem is érdekel, hogy mi történik velem.
Legszívesebben mindig aludtam volna és ezt meg is tettem, amint lehetséges volt.

Valahol azt éreztem, hogy nem ragaszkodom senkihez, semmihez.

Mindig van egy nullpont állapot, amiből újult erővel előtörhetünk, egy megfontoltabb, tudatosabb aspektusunkkal.
Előtörünk, visszahúzódunk.

Most már ott tartok, hogy legyen úgy, ahogy lennie kell...nem akarom tudni, hogy mikor jön a magamba fordulás és mikor jön a tágulás.
Nem akarom tudni, hogy mit hoz a jövő.

Nem tartok igényt jósokra, mert a pillanatom jósolja meg a következő pillanatomat.

Szerintem, aki állandóan tudni akarja, hogy mi lesz vele, az egyáltalán nem bízik magában.
Mindig csak be akarja magát biztosítani.

Legyen meg Uram a Te akaratod...én csak ebben hiszek és ez által abban, hogy hiszek abban az erőben, ami bennem él.
Sokszor bebizonyította már, hogy létezik.

Ezen bizonyosságok számomra precedenst teremtettek.
Nem kell már mindig csodát mutatniuk...nincs rá szükségem.


Aki egy-két csodából nem látja meg a hegyeket mozgató erőt és ezt nem hiszi, hogy magában is létezhet, annak sok csoda látás sem segít.

Nem segít, mert alapból önző szándékok vezérlik.

A szellemi iskolázásunk nem egyszerű dolog.
Ahhoz, hogy szellemet lássunk, nem karba tett kézzel kell a fotelünkben ülnünk.

Ahhoz, hogy valósággá váljanak, pontosabban a magasabb érzékszerveink kifejlődjenek, ahhoz alázatossá kell válnunk...alázatosság nélkül nincs szellemi észlelés.
Pedig mennyien hiszik, hogy szellemi látók, holott egy visszamaradt asztrál látás birtokosai, ami egyáltalán nem objektivitásáról híres, mégis úgy állítják be.

Persze mondhatják sokan, hogy ők látják a dolgokat...ez is igaz, de ez a homályosan látás tele van szubjektív gondolatokkal, ami nagyon nem építő.
Ebből van most rengeteg, a különböző tanítások formájában, amibe persze vannak objektív elemek is, de abból van kevesebb, ezért is megtévesztő(ez a lényege ennek a csapdának).
Mindenféle néven szólnak a hallgatósághoz, hamar gyógyulást ígérve...persze ez kell a kényelemhez szokott lelkeknek.

Engem is elvitt ez az áramlat, de felismertem, hogy nagyon sok fölösleges duma mögött nincs tartalom.
Hangzatos szavakat stagnálva térítik el az embereket önmaguktól.
Jó ez is valamire:)...arra, hogy felébredjünk, hogy ez egy nagy ámítás.

Szóval...amikor rádöbbentünk ezekre, akkortól már nem nagyon dőlhetünk be ezen hazugságoknak többé, hacsak nem akkor, ha teljesen elhanyagoljuk magunkat testileg, lelkileg és szellemi vonatkozásban.

Ha meg eljutottunk egy olyan szintre, ahol barátságba kerültünk magunkkal, akkor az élet úgy csinál, hogy kiüresít.

Kiüresít és a régit elengedi.
Elengedi, hogy szabaddá váljunk.
Még szabadabbá, miközben egyre gyakorlatiasabb módon éljük az adott földi életünket.

Ilyenkor új Emberekkel hoz össze a sors és egyre jobban tisztában leszünk azzal, hogy ez így van rendjén.
Eleinte nem kellemes az, hogy eltávolodnak Ismerősök, Barátok.
Nem egyszerű megélni ezt.

De idővel, ahogy sok ilyen visszahúzódást és tágulást megéltünk már természetessé válik ez a rendeződés.

Nem rendetlenség, hanem rendeződés.

Az alázat, a szeretet, a tudatosság hozza meg az ideális változást.

Az Ember elfelejtette ezeket...de újra tanulja.

Az Ember elfelejtette azt, hogy észrevegye milyen szeretetlenségben él magával és a világgal szemben.
De valahol megmaradt benne az, hogy a szeretetre vágyik, de elfelejtette észrevenni, hogy mennyire szeretet nélküli magával és a világgal.

Csak jól gondoljunk bele, mit is várhatunk a világtól, ha ezt nem vesszük észre?...csak szeretetlenséget.

Ezért is tudatosítani ildomos ezt.

Na...jó hosszúra sikerült megint, de nem baj...ez van, aki eljutott idáig, úgy vélem tudatosabban látja már önmagát és a világot. Kozmikus összefüggésében szemléli az Embert, mert csak úgy érdemes...ugye:)

Szeretettel.

Tibor