szándéknyilatkozat

Legyen meg Uram a Te akaratod...mi ez, ha nem a legnagyobb elfogadás.
Elfogadjuk ezáltal azt, ami van és ami elmúlt és ami felénk jön.
Elfogadjuk azon embertársainkat, akiknek még nincs hajlandóságuk megismerni önmagukat...ők azok, akiknek héber az, amit leírok.
Régen mindenkit meg akartam győzni arról, hogy nem jól látja a dolgokat, nem értettem, hogy miért nem akarják elhinni azt, amit mondok.
Volt, aki meghallgatott és büszkén éreztem, hogy tettem valamit...de utána rájöttem, hogy illendőségből hallgatott meg, az egyik fülén bement, a másikon kijött.
Mára megtanultam, hogy semmit nem siettethetek senkiben.
A Lélek a maga tempójában felismeri majd önmagát, ha itt az ideje.

Ezért is elvárás mentes lettem.
Aki úgy érzi, hogy meghallgat, elolvassa azt, amit írok, az megteheti.
Ha kérdez, válaszolok...persze csak arra, amit tapasztalatból tudok, de ez is csak az én tapasztalásom, csak megközelítőleg lehet azonos másokéval.

Egyre jobban szeretem az életem.
Egyre több békét tapasztalok a lelkemben.
A zene ebben nagyon sokat segített...segített az írásban is.
A természetben töltött egyedülléteim megengedték, hogy másként tekintsek magamra és az Emberekre.
Az egekig szárnyaló egómat már ideálisabban tudom kordában tartani.
Az értéktelenség érzéseim már nem annyira kényszerítőek, mint pár évvel ezelőtt.

Változtam sokat.
Ezt bizonyossággal érzem.
Szeretem, hogy olyan világot láthattam meg ez által, amiben a szeretet többször megérintett.
Megérintett és bizonyosságot adott...vagyis, ami bennem volt(jól elrejtve) előcsalta.
Mindenkinek magának kell előcsalnia.
Ehhez szükséges egy tiszta, őszinte szándéknyilatkozat.
Amikor ezen nyilatkozatot aláírjuk, onnantól elindul felénk a felmentő sereg.
Eddig is a közelünkben voltak, de a szándékunk katalizátorként működve jelet adott nekik, hogy megmutathatják magukat.
A baj ott kezdődik, ha türelmetlenek vagyunk és egyből csodát várunk.

Egy magot sem látunk az első napon, ha víz éri a földben, nem jelenik meg a felszínt áttörve.
Időre van szüksége, ahogy bennünk is idő szükséges ahhoz, hogy megérezzük a magabiztosságunkat.
Ez a magabiztosság egy olyan erővel lát el, ami megengedi, hogy kifejezzük magunkat, nem bánva azt, hogy ki mit gondol rólunk.
Persze ennek a magabiztosságnak is van szélsősége, de nem erről beszélek most.
Ez a biztos érzés egyre tisztábban láttatja a Világunkat.
Egyre tisztábban megszűri a fals dolgokat.
Legyen meg Uram a Te akaratod...még ezt a mondatot is ki meri jelenteni, miközben tudja magáról, hogy ezzel tehet a legtöbbet.
Nem adja ki ez által a kezéből az irányítást...tudja, hogy ez által irányítja csak igazán az életét.
Alázat.
E nélkül nincs stabilitás a változásban.

Szeretettel.
Tibor (izi)