Morális pálfordulásaink fontos lépések az életünkben.
Minden egyes ilyen eseményt egy hatalmas mélypont előzött meg.
Minden fogódzkodómtól eltávolodva a semmibe lebegtem, míg egy újabb kapaszkodót találtam.
Ez ismétlődik...légtornászként elengedjük a biztonságainkat és egy ideig rábízzuk magunkat valamire, amit nem látunk, de mégis jelen van bennünk, hogy megérkezzen az újabb bizonyosságunk, egy újabb fogódzkodó.
A mélypontjainkban nagyon elanyátlanodhatunk.
Keserves pillanataink abból erednek, hogy a jól megszokott dolgok megváltoztak.
Szeretnénk a stabilitást, szeretnénk, hogy az, ami eddig működött, működjön tovább.
Ragaszkodunk hozzá és a múlt bizonyosságait elevenítjük fel...pedig már egyáltalán nem segít.
Meg kell tanulnunk megérezni a legmegfelelőbb pillanatot, hogy mikor engedjünk...minél ideálisabb az idő, annál egészségesebbek maradunk.
Viszont, ha húzzuk, halasztjuk, akkor megmerevedik a testünk, mozgásképtelenségünk tükröződhet a testünkön.
Belső rabság ez.
Szeretettel.
izi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése