megbékéltem

Megbékéltem a nevemmel.
Ezt most éreztem meg igazán.
Amikor levágattam a hajam, akkor jelezte ezt szimbolikusan...mert a hosszú hajam a lázadásomat jelképezte.
Mondta ezt nekem Brigi nem egyszer és én akkor tagadtam, azt mondtam, hogy egyszerűen növesztem, mert így esik jól. Ebben is van igazság, de belátom, hogy abban is, hogy a lázadtam.
Mi ellen lázadtam?

Lázadtam, de nem tudatosan.
Apám gyerekkoromban mindig felnyíratta a hajam, és ha már egy kicsit is nagyobb volt azt mondta rám, hogy "bojnyik".

Ugyan fogalmam sem volt, hogy mit jelent ez a szó, de nagyon belém vésődött, hogy valami olyasmit jelenthet, amit nem tolerál a társadalom.

Az uniformitás innen ered bennem.
Belém vésődött valami, amit igazán soha nem tudtam elfogadni, elnyomtam magamban.
Igazán már föl sem tűnt, hogy folyamatosan jártam a fodrászhoz és mindig kicsire vágattam a hajam.

Szerettem a Szüleimet, mégis sokszor nem értettem, hogy mire jó az, amit csinálnak.
Bántott, hogy a többi szülő szabadjára engedi a gyermekeit, sokkal több mindent megenged.
Legbelül csak gyűlt a harag bennem.
Sokszor éreztem azt, hogy senki vagyok, hogy nekem semmi sem sikerülhet.
Nem értettem, hogy miért olyan a világ, amilyen.

Mindenkit jobbnak tartottam magamnál.
Valami azért sokszor mégis azt súgta, hogy nincs semmi baj.
Emlékszem, amikor ez az érzés megjelent bennem és onnantól kezdve kibékültem magammal.
Most már tudom, hogy ez az érzés nem volt más, mit az, hogy egyensúlyba kerültem, ahol nem a külső tényezők határozták meg azt, hogy ki vagyok. Nem volt még ebben tudatosság, de nagyon jó volt megélni.
Utána vissza zökkentem a senki érzésbe, abba, hogy mindenki jobb nálam.
Ezért is nagyon meg akartam felelni mindenkinek.

A mai fejemmel ilyet már nem teszek.
De akkor és ott nagyon fontos tapasztalása volt az életemnek.


Talán két éve elkezdtem növeszteni a hajam.

Eleinte furcsa volt és talán hamar le is vágattam.
De ez után jó nagy sörényt növesztettem.

Tetszett a dolog...sokan azt mondták, hogy jobb volt a rövid, de akadtak sokan azok is, akik azt mondták, hogy jól áll.
Nem felelhettem meg mindenki igényeinek és ezért úgy döntöttem, hogy növesztem tovább.

Amikor egy hónapja kb. levágattam, akkor megváltozott bennem valami.
Egyre több tiszteletet éreztem a Szüleim iránt.
Valahol ez még nem is tudatosult akkor bennem, de így utólag akkor jött meg az az ihletés is, hogy egyre tisztábban éreztem, hogy a Tibor nevemmel nincs semmi bajom.
Sok helyről kaptam azt, hogy nem szívesen szólítanak izidornak, izinek..
Eleinte nem is értettem, de most már tudom, hogy nem véletlenül jött ez így egyszerre.

Szeretem a szüleimet, bárhogy is neveltek.

Ennek ellenére most megnövesztem a hajam újra:)...de már nem dacból...csak úgy szabad döntésemből:)

Szeretettel.
Tibor (izi)

ui...érdekes...Balázs fiamnak mindig szerettem volna, hogy hosszú haja legyen...de ő meg állandóan le akarja vágatni:)
Csak nehogy traumát okozzak neki azzal, hogy ráerőltetem a hosszú hajat:)...mosolygok magamban ezen az egészen.:)

http://www.youtube.com/watch?v=J0i_II_ssE8