magányod

Fontos, hogy érezd a magányodat.

Persze ki szereti azt, hogy a magány érzése folyamatosan mardossa a lelkét?




A magány érzését szeretnünk kell(ildomos:)), ha ideálisan fejlődni akarunk szellemileg.
Ennek a megértése elkerülhetetlen, ha egyensúlyt akarunk magunkban.

Amikor egyedül leszünk és azt érezzük, hogy elhagyatottak vagyunk, akkor nagy félelem lehet úrrá rajtunk.
Ki szeretne ezzel az érzéssel élni?...senki...tudom, de vannak dolgok, amiket át kell lépnünk és ezáltal hidat építenünk az alacsonyabb énünk és a felsőbb Énünk között, ami a szellemi birodalom felé épít hidat ez által.

Én sem szeretem, amikor a magány úrrá lesz rajtam és a kétségek gyötörnek.
De minél jobban ellenkeztem ezzel az érzéssel, annál hatalmasabbá vált.

Ha kellő módon megértjük a magány jelentőségét, akkor megváltozik az életünk...ideálisabb dolgokat fogunk bevonzani.

A magányból születik az igazi szabadság.
Ez a szabadság egyre többször velünk lesz.

Ne félj egyedül lenni.
Tudom a média és egyéb "szörnyetegek" mindig azt éreztetik velünk, Veled, hogy midig egy külső dologtól leszel egész és, ha az nem a Tiéd, akkor senki vagy.

Éreztél már ilyet?

Én igen.
Ilyenkor eltörpülök és azt érzem, hogy mindenki jobb nálam.
Ez a szisztematikus tompító moduláció nap mint nap jelen van az életünkben.
Észreveszed?

Ha észre veszed, akkor nyertél:).
Ha nem,. akkor meg marionett bábúként "élsz" tovább a Mátrixban:)

Szeretettel.
izi